Ez a mi sorsunk, mind�r�kre ez,
Sziv�nk a v�gyak tenger�n evez,
Haj�nkat sz�lv�sz, vihar �sszet�pi,
De egy zord er� k�zdelemre k�szti.
Bolyongunk, �g�nk, lelkesedve, v�gyva,
Nincs egy rem�ny�nk, mely val�ra v�lna,
M�g s�rba visz az �nv�d n�ma �tka.

 

TEMETETLEN�L

�rzem: a m�mor cs�ndes �jjel�ben
H�borg� lelkem m�r pihenni kezd
�s lassan, lassan, csaknem �szrev�tlen
Re�m borul a virradatlan est.
Hideg sz�vvel, k�z�nnyel n�zek mindent,
Ami m�g nemr�g lelkemig hatott;
Mi lett bel�lem? Emberek k�zt j�r�,
El nem siratott, b�s �l� halott.

M�g kacagok, ha r�m borul a m�mor,
De ez a kacaj m�r nem az eny�m:
K�s�rt� hang halottak orsz�g�b�l,
Melynek itt feledt tagja vagyok �n.
T�n ajkamon v�g n�ta is megcsend�l
S hallgat a r�gi m�la, keser� --
Sz�vem megrezd�l ismer�s hangokra,
Mint egy eldobott, rozzant heged�.

Olykor meg mintha visszaeml�kezn�m
Egy sz�p �letre, mely el, tovasz�llt,
Melyben m�g volt hatalmas, izz� eszm�m
Megostromolni mag�t a hal�lt
S azt�n... megt�rve, �jjelt�l bor�tva
J�rom tov�bb a kiszabott utat;
Mi lett bel�lem? Temet�i fejfa,
Mely a vil�gnak egy nevet mutat...