Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Szalóczi Dániel: Mosakodj, Petike, addig nem nézlek indiánnak		2012.08.28. 15:12
Mit is írhatnék? Az elején sokat nevettem, a végén sírtam. Ha egy könyv ezt meg tudja csinálni, az már csak jó lehet. Tovább…

Murakami Haruki: 1Q84 I. könyv		2012.02.23. 13:39
Tovább…

Wm. Paul Young: A viskó		2012.01.02. 14:15
Könnyed olvasmányként kaptam karácsonyra és mit mondjak, tényleg az. Bár mondott új dolgokat, nem volt világmegváltő ereje és nem győzött meg. Tovább…

Polcz Alaine: Asszony a fronton		2011.09.09. 12:04
Nem tudtam miről fog szólni, bár a cím sokat sejtet, nem gondoltam volna, hogy ilyen naturalista és tárgyilagos módon szembesülök azzal, ami a II.világháborúban történt. Az írónőnek eddig egy könyvét olvastam, a Leányregényt, ami nem a leghíresebb és nem is a legjobb regénye, de leányosnak sem mondanám, mert abban is, bár egy egyszerű szituáció volt lefestve, sok volt a rossz. Egyszerűen más világ, mint a mostani. Először azt hittem, hogy végig csak a férje hidegségéről fog szólni, miközben ott a háború, de aztán sajnos ők is belekeveredtek, ha jól emlékszem azt írta, hogy ha Kolozsváron maradtak volna, nem lett volna semmi, mert ott kb.  napig tartott a lövöldözés. Sőt, mikor a könyv hátuljén lévő ismertetőt olvastam el, azt gondoltam, áhh, szörnyű, hogy megerőszakolták a nőket, de az írónőt biztosan nem...Hát, naiv vagyok. De biztosan nem lett volna erőm erre így visszaemlékezni és azt a nagyközönségnek felkínálni.Bár lehet, sok év távlatából már tényleg másképp festenek a dolgok,  év alatt ezt még nem tudtam megállapítani. Bár, ha most így belegondolok, gyerekkori sérelmekről már könnyen beszélek manapság.Persze egyáltalán nem ehhez fogható szörnyűségekről van szó.  Éhezés, kiszolgáltatottság, erőszak, hideg, kosz, németek, oroszok, sérültek, halottak, elszakadás a családtagoktól, menekülés. És amikor újra találkozott a családjával, kiderült, hogy ők sokmindent csak hírből hallottak, pl. az erőszakolást és a saját anyja nem akarta neki elhinni, hogy ez a lányával is megtörtént...Szóval mindenki másképp élte meg, valaki nem élte túl, de ami mindig felmerül kérdésként és olvasás közben is végig ez volt az érzésem, hogy mi értelme??? Mert felsőbb körökben van, de a többiek, akiknek nem jó, azok többen vannak.Az ő szemszögükből tényleg csak egyik ellenség, másik ellenség, ide-oda menekülés, túlélés, de nem élet.Mikor az időt értelmesen és kellemesen is lehetne tölteni, itt az ember csak túl akarta élni, aztán majd lesz valahogy. Fölösleges ezen rágódni. Nem bántam meg hogy elolvastam, mert mostmár ezt is tudom, ami mondjuk a törikönyvekből nem jött le, pedig azt hiszem ez a lényeg.

Csokonai: Dorottya, avagy a dámák diadala a fársángon		2011.08.09. 17:42
Még a régi magyar vizsgámra kellett volna elolvasnom, sőt még gimiben, hiszen alap, de csak most jutottam el idáig. Nem hosszú könyv, egy elutazós hétvége alatt végeztem vele.  A műfaja komikus eposz, vagyis olyan mint egy komédia, de szerkezetében megegyezik az eposszal. Nekem az eposz mindig valami hősieset, nagyon jelent, hát, persze itt is fel voltak nagyítva az események, maga a történet viszont banális és én nem is annyira tartom viccesnek, ha ez egy valós probléma volt akkoriban. Manapság biztosan valós, illetve talán 10-20 év múlva lesz érdekes, amikor a mai 30-40 évesek rájönnek, hogy kellett volna mégiscsak az a férj, meg család. A lényeg, hogy Dorottya már 60-on felüli szingli fellázad a farsangi esküvők és szervezők ellen, bosszút forral, amiért az ő kezét senki nem kérte meg. Persze nem egyedül, hanem úgy tűnik egész sok szinglitársával. Követelik a kalendárium kiadását, amiben benne vannak azok, akik még nem házasodtak meg, Carnevál, a ceremóniamester kiadatását, továbbá, hogy adassanak férjhez mindannyian. Mitologikus elemekkel átszőtt történet (ettől is eposz), mert Éris, a viszály istennője okozza az egészet. Opor, az egyik férfi, azt mondja, ő hozzá megy ahhoz, aki először csókolja meg őt. Ettől aztán nagy civakodás, verekedés lesz, Dorottya megsérül. Már a végrendeletét diktája, amikor megjelenik az egyik szinglibanya és közli, hogy megszerezték a kalendáriomot és Carnevált is elfogták. El is égetik az okmányt, de Carnevált a másik oldal embereinek sikerül csellel kiszabadítani. A történet happy enddel zárul: az összes banya, hála vénusz istennőnek, megfiatalodik, megszépül, Dorottya pedig szerelembe esik Oporral és házasságot kötnek.  A mitológiából ismert istenségek tehát többször is megjelennek, emellett az elején az ún seregszemle is megtörténik, mint pl Zrínyi eposzában, majd a harc is egészen eposzi méreteket ölt. Szóval ez...vitézi-komikus eposz.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk