Aug.17.

The first and the best

Mióta betelt az utolsó füzetem, kb. 3hete, azóta nem írtam naplót.Most meg van időm a gép előtt ülni, és úgy látszik hiányzott az édes semmittevés.

Eredetileg olvastam: Dorian Gray arcképe, Oscar Wilde, az egyik legeslegjobb barátnőmtől kaptam a 18. születésnapomra.Tetszik, szép, költői, mélyreható, érdekes, de engem mégis elfogott az álmosság, nem tudom mi van mostanában velem.Furcsán viselkedem, persze mikor nem, de mostanában radikálisan és másra is kihatóan.

Össze is vesztem ezzel a barátnőmmel pár napja, Sziget Fesztiválon, és egy másikkal is, akivel már sikerült megbeszélni egy pár órás msnezés keretében a problémákat.Nálunk a legnagyobb "hiba", hogy nagyon behatóan foglalkozunk egymás és sajátmagunk lelki világával, elég érzékenyek vagyunk.Pszichológus, irodalmár és ehhez hasonló jövőbeli foglalkozások vannak előttünk, így érthető.Ha simán csak hülyülnénk egymással, és nem vennén mindent véresen komolyan, akkor talán kevesebb sértődéssel és bocsánatkéréssel megúsznánk, de nem is lenne ennyire mély barátság.

Nagyjából nekem "csak" ilyenek vannak, kevés a haver, de ez nem is baj.Túl antiszociális vagyok egy ezres barátikör fenntartásához.

Az elmúlt napok eléggé nyugalmasan teltek ahhoz képest, hogy már "felnőtt" vagyok, inkább idősnyugdíjasként élem napjaim.Na jó Sziget 2napját leszámítva.The Killers és Within Temtation koncerten voltunk, meg máson is, de az nem érdekes.Killers egyike a kedvenc együtteseimnek-indie rock'n'roll forever!-de egy szerencsétlenség folytán nagyjából az egész koncertről lemradtam.Ezt vártam, ezért éltem és erről maradtam le....

A Wt-t annyira nem ismertem, csak pár számát, de irtójó egy koncert volt, ami további, otthoni hallgatására ösztönzött.Ezt azér köszönöm, de a Killerst nem tudom megbocsátani magamnak(mint ahogy mások sem, vagy csak nehezen).

Nemsoká vége az otthoni unalmas napoknak, a könyveknek, filmnek és egyéb szórakozásnak, mert jön a suli és nagy az elhatározás.Irodalmár csak az lehet, aki keményen tanul.Különben is, tudatni kell másokkal, hogy nem egy értelmi fogyatékos liba vagyok, mert sajnos sokan így gondolják.De mint tudjuk, a jegyek, sem iq-t, sem műveltséget nem mérnek, és ez a szerencsém.Tehát mások miatt, amagam becsületéért fogok tanulni.

Egy nőnek általában nehezebb, így nem is várhatom el, hogy az öcsémnél több legyek, de talán a matek 5öseim érni fognak valamit.:)

jeeeeeeee

Jún.4

It's been a while......

Majdnem egy éve, hogy írtam, ami nem igaz, mert kb. pár perce is azt csináltam, csak sajnos túlléptem az időt, nem vettem észre és nem mentette el. Ezért ez a második egy összecsapott saláta lesz.

Sok változás történt tavaly nyár óta, nevezetesen, hogy elköltöztem otthonról, szakítottam egy ...-al, híztam, és ezek a belső világban is nagy változást hoztak. Leginkább a költözés. Nagyon mélyen voltam már, amikor arra a lépésre szántam magam, nem is tudatos volt, de pont ezért volt olyan jó döntés. A döntés 2 költözés után, mostmár végleges és ezt a környezetem is megértette, bár, ha nem borulok ki, akkor valószínű nem vettek volna, soha, komolyan. Így senki nem nagyon kérdezősködött, akinek tudomása volt a teljse sztoriról.Pszichológiai eset. Tudom. Lelki traumák vannak, de azt hiszem nagyon jól haladok afelé, hogy megszűntessem, a negatívumok egyre csökkenőben vannak az életemben, ha magammal nem is vagyok megelégedve, az életemmel egyre inkább igen. Vannak céljaim és bár elérésükhöz nem fűzök nagy reményket, azért örülök, hogy vannak és a végén mondhatom, hogy én mindent megtettem, hogy nem sikerült, nem tehetek róla.

Persze, ha tényleg nem sikerül, akkor már nincs sok időm, de bízom ebben a yárban, hogy tartalmasan fogom eltölteni: tanulás, tanulás, tanulás, olvasás, bulik, "szatmári magány", gyerekek(nem saját, még nem), esetleg vmi szerelemféle sem ártana...Bár arra már nem lesz sok időm. H tényleg jól beosztom az időmet, akkor van még egy halvány reménysugár, hogy tovább mehessek egyetemre, jó szakra, utána pedig már minden könyebben adott. De bele se merek gondolni, mert ez a nagy határhelyzet, amit előbb túl kell élni. Mindenesetre mostanáan kicsit szeretek élni, na nem nagyon, de azért ,mégis

Örülök, hogy így döntöttem. Az utolsó pillanatban "kaptam észbe", azaz jelzett vmi bennem, hogy áá.Végre.

Mennyit lehetne írni.....

De mennem kell olvasni,..... meg álmodni

 Jún. 8.

Most már elég!

Ez megy most a tévében, ezért gondoltam frappáns a cím, de persze konnotatív jeletést hordoz, nevezetesen, hogy mindenből és mindenkiből, de legfőképpen magamból, elegem van! Azok a családtagjaim hagytak cserben, akikről még azt gondoltam, hogy számíthatok rájuk és szeretnek.Persze, nem mondom, hogy nem, de csak oly módon, ahogy azt ők kívánják tenni és az én szavam és szerény kívánságaim egyáltalán nem! A lényeg, hogy most megint feladtam: túl sok volt már és miután gondolgodtam, rájöttem, ogy ez így nem elég. Kevés, amit teszek a céljaim elérésében és kevés vagyok ahhoz, hogy állandóan harcpoljak mások akaratával szemben és eltapossam az embereket. Kevés vagyok ehhez a taposómalomhoz. Egyszerűen életképtelen vagyok ebben a társadalomban. És ahhoz is, hogy megmutassam , hogy bezzeg én, mert előttem nincs sok pozitív példa. Nem, nem vagyok egy pioneer személyiség. Úszni az árral-csak azt tudok. Mondjuk igen erős a sodrás, szerintem keveen lennének képesek így. De persze ez nem mentség. Szégyellni fogom magam egy év múlvam akármennyire is szenvedés és lelki megterhelés ez az egész nekem.Várom már nagyon a jövő Júniust. Akkor legalább végre minden eldől. És nyugodt szívvel vethetem magam a metró elé, mondván, hogy mindent megtettem, vagy éppen nem tettem meg mindent és elsüllyedek szégyenemben. Elsüllyedek, le a metró elé. És híres leszek halálom után, azt hiszem ez a sorsom. Nahát! Rég voltam eben a depressziós állapotban. Mert ugye én is felnőttem, ki a tinédzserkori lázadásaimból és panaszaimból. Tényleg kijöttem ebből, mégha valaki nem is vette észre a megváltozott időszakot. Az már csak a valós probléámim miatt volt lehetséges. És most is. Mindent összegezve erre jutottam: hogy elég! Nem tudok változni, kitörni, megmutatni, semmit. Csak beleolvadni ,beletörődni, élni az ősök sivár életét, ait a géneimben hordozok. DE persze én ezt nem akarom, ezért kicsit újítok.

Ezek vannak most. Semmi jó, minden rossz.Mostanában kirándultam, nagyon szép helyeken, sok hegyet megmásztam, de a lelki állapotom nem teszi lehetővé, hogy ezekről most írjak. Majd. Úgyis lesz időm

Jún.15

Teljes bizonytalanság

Most ,hogy elolvastam, a pár nappal ezelőtti gondolatokat, jól bele képzeltem magam és mostmár nem tudom mit gondoljak. Mindenesetre a metró az áll, illetve reméljük majd száguld, amikor kelleni fog:D

Igen, már két napja vége a sulinak és azóta egyik nap unalmasabb, mint a másik, azaz a Vasárnap azabb, mint a Szombat. Tegnap meg azelőtt beteg voltam, egy kicsit még most is az vagyok ,de mivel holnap végre program lesz és jónak ígérkezik, ezért azon vagyok, hogy jól legyek addigra. Egész jól megy, főleg így, hogy a tegnapi napot majdnem teljesen átaludtam:) Szerintem a holnapi és azutáni napot is így fogom eltölteni, de azt nem betegség miatt :P

Azután meg ki tudja...Volt egy Péntek délután, ami, bár elég kómásan futott végig rajtam, mégis egész furcsa érzéseket hozz magával és talán egy kis reményt is. Annak ellenére, hogy szomorú dolgok is előbukkantak. Nagyon kómás volt és ezt nagyon sajnálom. :(Bár azért annyira én sem voltam rossz, csak a vége felé....A szél iszonyatosan fújt, ahogy már régóta nem és nagyon zavart...De nekem mégis az egész rendben volt, annyira más, annyira ez ellentéte az eddig tapasztaltaknak és én ennek annyira örültem! DE persze ő is tudta, hogy ez mennyire más, mennyire negatívabb és érdektelen és szótlan és szomorú és egyáltalán, mit akar ez? Annyira nem értem. Senki nem ért semmit. Többek között szerintem az orvosok a halált.Halál.Halál.Halál. Nem akarok meghalni. Annyi minden mást csinálhatnék, de itt fontos feltételes mód, és legjobb lenne múlt időbe tenni. Mert igazából az annyi minden más előtt szeretnék valami nagyon konkrétat, valami nagyon szépet.

Az a baj, hogy elrontottam.Elkezdtem álmodozni róla, mint ahogy mindig, bár az újdonság az, hogy ez egy kicsit valószerűbbnek indult, mint amikről álmodozni szoktam.És pont ezért. Az álmok soha nem válhatnak valóra és én ennek tudatában álmot csináltam az esetleg bekövetkezhető jövőből. :(

Soha nem jön vissza.Ez persze nem igaz. Csak még nem tudom. Teljes a bizonytalanság. Idegtépő a várakozás. Mikor nem is tudod, hogy tényleg az-e, vagy hiába.Imádom felfújni a dolgokat:)Különben az élet szörnyen unalmas lenne.

 Jún.16

IF

Kijött a MSI új albuma, tehár nagy az öröm. Eddig egy szám volt amit azonnal és sokszor, ezért még nem volt idő a többire. De a You'll rebel to anything-et nehéz lehet überelni, illetve nem lehet, szal ha már jó az is jó:D Lights out-eddig ő az abszolút favorit:" Punch your lights out/hit the pavement/that's what I call entertainment...."  Hát ennyi. A mai napomról sok mesélnivaló nincs. Jó volt.:)Csakhát ez a fejta boldogság múlandó, de egyelőre nincs más. Ez viszont adott. Bár igaz, vkinek sokkal jobb volt, de szerintem az már túlzás. Vagy cska régimódi vagyok :D Sajnálom az illető illetőjét, dehát megb**hatom a sajnálatomat, miközben ők egymást, sok-sok hazugsággal a szőnyeg alatt. Vagy a függöny mögött. Nekem viszont van Mindlessem:) Várom Aug.17ét:) Már csak 2hónap:D:D Várom a szülinapomat, mert a 19 a kedvenc számom és amúgy is hátha idén végre összejön egy olyan, amilyet én szeretnék és nem mások:D

Na meg persze tanulnom kéne, mint állat, egyfajta vezeklésként is, meg amúgy is, mivel tudom, hoy szórakoztat és órákig elvagyok vele, ha egyszer elkezdem.

Olvasnom is kéne, mert nagyon le vagyok maradva: Norwegian wood-ot, Quo vadist, Rosshaldét. Ráadásul mindegyik jó, csak sokszor könnyebb a gép elé leülni, minthogy kinyissam azt. Meg pdf-ben A titokzatos birtokot is olvasom, de az annyira még nem indult be, hogy levegyen a lábamról, mint pl a Norwegian wood.

Ezek az én kis világom örömforrásai. Egyszerűek és majdnem legálisak:):P Alapvető erkölcsöket nem bántanak és ez a lényeg.

De azért a szenttől messze vannak:D

Whipstickagostop

Jún.30

Wings of love

Nem egy túl jó nap a mai.:(Eltekintve egy halálesttől sem.Jó persze attól nem lehet eltekinteni. Hála, nekem nem sok ilyennel volt dolgom az életben, de pont ezért nehezen viselem, ha bárki, akivel egyszer is beszéltem, vagy sokszor láttam, megszűnik.Meg persze arra gondolok, miért Ő, mikor értékes volt okos, sokkal életrevalóbb, mint én. Nem fair az élettől. Sokkal többet vesztettünk, a világ, így, mintha én haltam volna meg. De nekem élnem kell:(

Amúgy, Wings of love....Isteni szám a Zagartól:(olyan szomorú és egyetemes és felszabadult és minden egyszerre.Imádom.

És persze angolt tanulok, amennyire tudok.Mert ilyenkor képes vagyok percekig kikapcsolni és nézni.Igaz, véletlenül pont egy olyan könyvet olvasok,(pont tegnap vettem elő, pedig nem terveztem) amit Ő említett még anno.És pont arra gondoltam, Ő biztos olvasta már.Hónapokig nem gondoltam rá, és most, a halála napján igen. Pedig nem sok közöm volt hozzá, és mégis van vmi isteni megérzés, vmi állandó összeköttetés az emberek között, nagyon érdekes.

Angol...88% az a rész, ami elvileg jobban megy:S Nem tudom, lesz-e ebből emelt szint.De közbe már nagyon elegem van abból, hogy nem haladok 1ről a 2re és még semmit, a legapróbb dolgot sem értem el az életben, nincs semmiről átfogó tudásom de még megközelítőleg átfogó sem és rájöttem, hogy miközben azt hittem mások elől, igazából csak magam elől menekülök, és én vagyok az, akivel nem lehet kijönni, nem pedig a körülöttem kévő emberek. Igen más vagyok, mint apukám, más, mint anyukám, valójában más mindenki, és nem tudok beilleszkedni se most sem később, mert valami mélyen gyökerező hiba van a rendszerben, amit megtalálni és meggyógyítani...hát...lehetetlen.Viszont rájöttem, hogy arra is, hogy akiket szeretek, azokkal így is úgy is megvagyok és ha ez pár ember, mondjuk 5, akkor értük és velük kell élnem egészen addig, amíg nem fordulnak el tőlem. De olyan, hogy 1ember sem marad, az nem történhet meg, örökre lesz valaki és így a halálig valami értelme lesz az életemnek.                                                                         

Júl.3

Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem!

Erre.....komolyan.....szavak nincsenek....azt hiszem, én vagyok Akakij Akakijevics női mása. Vagy vmi groteszk, mindegy, hogy ki az. Groteszk.Szerencsétlen. Loser. Nem nem mindig gondoom ezt, természetesen vannak az embre életében, minden ember életében szerencsétlen pillanatok, vmi nem úgy sül el, ahogy kéne(de legalább elsül valahogy), és tényleg nem kéne nagy feneket keríteni az egésznek, a baj csak az, hogy velem ez harmadszorra történik, és mindig a legváratlanabb pillanatban és ált. mikor vmire végre rászánom magam, erőt veszek, és boldog vagyok , hiehetetlenül, úgy érzem egyre inkább beilleszekedek a társadalomba, végre élek, majdnem normális ember módjára, önállóan, bevállalok számomra nehéz feladatokat(pl. elmenni egy strandra egy addig ismeretlen tökjó fejnek tűnő haverral az új súlyommal:S:S). Fel kell vállalnom magam, hát persze és tökjó buli lesz és nem unatkozok itthon és egyáltalán...Ismerkedni kell, barátokat szerezni. Amióta más lett a körülmény(nevezzük így) sokkal felszabadultabb lettem, persze nem rögtön, de fokozatosan, kicsit más, kevésbé ideges, sokmindent jobban tűrő, sőt még, a napokban kedvesebb is, olyan emberekkel, akikkel eddig véletlenül sem voltam, egyszerűen nehezemre esett. Most pedig elég egyszerűnek tűnt. A barátaimmal is találkoztam, úgy tűnt és tűnik, hogy azért érdeklem őket vmilyen szinten és olyan szívesen mentem mindenhova. Persze ezek után is úgy fogok. Holnap is megrpóbálkozom, de ha mondjuk akkor sem sikerül, akkor leugrom és úgy megyek, ha túlélem megyek tovább ,ha nem, nem. De tényleg, holnap már fontos lenne. A mai eset csak azt bizonyítja, hogy alapvetően menthetetlen vagyok, hiába akarom, az akarat kevés. Mert a sors közbeszól: " Ahhá, szóval mászol ki a gödörből, normális akarsz lenni,mi? Kedves és aranyos és életvidám! Sikeresebb, szebb, emberibb, na ne, ne nevettes, kérlek. Majd adok én neked! Meg kéne értened, hogy készítettem embereket, akik képtelenek feltörni, akiket állandó kisebb és megmagyarázhatatlan és idegtépően kicsi csapások ének, akik ezért egyszerre sírnak és nevetnek magukon. Tudom, a legrosszabb párosítás. Egy ember, akire nagy csapást mérek, először rosszul érzi magát, kegyetlen napokat, heteket, vagy akár éveket él át. De utána feláll és megy tovább, az élete pozitív irányba indul, mert megerősíti a szerencsétlenség. De ti, szarzsákok, titeket azért csináltalak, hogy legyen min nevetnem, ha kedvem tartja.Hiába akarsz kedves. Amikor úgy érzed jó irányba haladsz, biztos lehetsz afelől, hogy nem hagylak cserben és valami észveszejtően pitiáner dologgal a földre kényszerítelek. Azután persze lábra állsz, nem adod fel, de amikor jól érzed magad újra, akkor én újra lecsapok, hát nem nagyszerű??Úgy sem bírod egy életen át.Talán jobb lenne feladni."

Jó.

 Júl.13.

Már megint írtam és kitörlődött az egész.Mostmár rövid lezsek.Voltunk Hrvatskába jó volt, minden okké.Csak címszavak: Trsteno,Dubrovnik, várfal, torony, Stradun, turistták, Sobe, Apartmani, arborétum, tengerrrrrr, sós, szendvics, szalámis,felfelé lépcső, úszás, sokat, napfürdőzés lebarnulás, lefelé lépcső, Loyolai Szt. Ignác templom, kút, post modern templombelsők, keskenyutca, cicák, sziklás tenger hullám úszás,szikla, kavics, éjszaka, parkolás, kikötő,szállás, autózás, Cavtat, Capri pizza,Srebreno-homokos rész, naplemente, temető, szedervirág, Split, éjszakai életm sok turista, Diocletianus város, torony, mauzóleum, Margit és Katalin, Jupiter templom, nyitott kupola, kikötő, Trogir kicsi, kikötő, St Vincenti hajó,

hajótulajdonos, sörözés, kókuszos-csokis keksz végre, soksoksok hajó, sok tenger meleg nap, érdekes fa ami nem is fa, Plitvice, vízesés, autózás, fáradtság.

Aug.6

Midori, az író

Ma bejelentettem, hogy író leszek.Kicsit elhamarkodottan döntöttem, de gondoltam nem mondok magamnak ellent és elkezdek könyvet írni, egy jókis regényt mély és saját érzésekkel, mert abban biztos otthon vagyok.Eddig úgy gondoltam, hogy időpocsékolás leülni írni, de annyi minden az az életben, hogy ez igazán nem fog számítani. Amit most csinálok az is idő pocs(és írás), már sokszor el is kezdtem, de mindig nagyon rosszul végződött az a húsz oldal, amit sikerült papíra vetnem. De akkoriban improvizáltam, semmiféle koncepció nem volt a törtéentre nézve, csak írtam ahogy eszembe jutott, ahogy éreztem.Ha kicsit jobban kigondolom, ahogy azt rendes írók teszik, ha körvonalazom magamban a szereplők karaktereit, a történet nagy vonalait és a részeletes érdekes sztorikat, akkor talán könnyebb is lesz(ha pl tom a végét, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy befejezem a regényt. Elemeztem sokat, nagyjából tisztába kell legyek a szabályokkal, formával, stílussal. Naggyából.Aztán ebből nem kell megélni, csak legyen valami nehezebb napokra, amivel még mindig végigkopogtathatok minden kiadói ajtót, ha nincs más választásom. És ki tudja nem-e én leszek a következő J.K. Rowling.Jó sok időt vesztettem, mások a komplett életművüket megvalósították 19 ill 17 éves korukig(Rimbaud). Meg persze nehéz leülni teljese csöndben. NEhéz ihletet szerezni, de az csak az ötlethez kell, a kezdet nehéz, a többi, ha a kezdet jó volt, megy magától. Vagy nem. Igen, tudom, tanulnom kéne ,de egyre esélytelenebbnek látom, hogy én magamtól ennél jobban megtanuljak angolul. Nem magántanár kéne, csak valaki, akivel tudnék beszélni, új szavakat tanulni, megszokni a hangot(hallott szövegértés), és új kifejezést hallani, amit szótárból elég nehéz bemagolni.Meg persze a szavak sem maradnak meg.

A témákról van fogalmam, de ezt már régebben is tudtam.Olyan, amihez tudok szólni, esetleg hozzátenni a fikarcnyi élettapasztalatommal. Család, dekadencia, depresszió, filozófia. Változások, összehasonlítások szépirodalmi módon. Egy ezeregyedik és akkor keveset mondtam. De vágülis azért ír az ember, hogy magát szórakoztassa, a közönség meg vagy kap belőle vagy nem, vagy bejön vagy nem.

Előnyösebb, ha az ember "sztár", mert akkor csak egy életrajzi könyvet kell megírnia(25évesen:D), amit 6x átírnak, lektorálnak, esetleg egyálatlán semmi köze sincs(mmint az írásnak) a személyhez, de az embereknek elég egy név, ahhoz, hogy kíváncsian távozzanak a könyvesboltból. Sajna én "sztár" sose leszek, ezért vagy vmi szívhezszólóval, vagy nagyon egyedivel kell előállnom, de inkább a csendes folydogálást választom. Jó lenne valami absztrakt, nagyon beteg, amit naggyon különleges és szintén beteg emberek olvasnak, mega nagyon elvetemült könyvmolyok, de most hirtelen nincs olyan ötletem.Az is jó, ha az ember ontka magából a sorokat, mint pl Jókai, jó tény ő tudott is valamit, de minél több iromány van, annél nagyobb az esély, hogy rákapnak valamelyikre és akkor már talán a többit is előveszik.Vagy csak, mert mindenkinek más lehet a kedvence, és nem lehet egy címhez kötni a szerzőt.

Versek is vannak, azok már nekem is, de általában nagyon sok született mér és nem eladásra, haszonhúzásra szolgálnak, hanem azok aztán tényleg szórakozásra.És ez egy köznapi kifejezés. A versek a zene mellett a legszívhezszólübbak tudnak lenni, mélyre hat és nem rossz, mikor úgy érzed teljes mértékben átérzed a szerző akkori érzéseit, ez persze korántsem igaz, mert minden érzés más és egyedi, de mégis egy-egy vers összekötő kapocs lehet két teljesen más, de mégis valamiben hasonló lélek között.Ez persze regényben is így van, csak kevesebb az élmény, mert több idő, és egyre kevesebb embernek van ideje.Pedig, a könyv végi katarzis élménnyel kevés érzés ér fel.Az elején csak tetszik, aztán mér le se tudod tenni, mindig örtülsz mikor újra a kezedbe veheted, gyötör a kívéncsiság, hogy mi fog történni, és a végén biztos, hogy nem az, amire szémítottál, vagy az, de mégis úgy leírva, hogy meglepődsz, elszomorodsz(ált. ez a jó), megrémülsz, csalódsz. Vagy egyszeráen csak sírsz, mert vége. Vagy nem tudod, hogy miért, mert olyan sehogyan sem végződött(pl Egymás szemében). Tudod, hogy meghal, de nem akarod elhinni, tudod, hogy, más lesz és mégsem tudod elfogadni.Nem szeretem a happy endeket. MErt a valóságban nem a jó győz a rossz felett.Jó tudom, ez nem valóság, hanem fikció, de mégis, a szomorúság érzésében szeretek realisztikus lenni.Szeretnék.Szeretném, ha a könyvem végén tömegesen lennének öngyilkosok fiatalok és örgek egyaránt:DNemnem, am, nem kell, hogy rossz legyen, de ha pl vmi rossz történik, azért hogy tovaábbra jó legyen, mert így lehet csak megoldásra jutni, na az a jó regény.Mint pl. Norwegian wood.

Ilyet szeretnék írni,  de nem fogok, haha

De azért jó lenne. Stewardess, vagy író, vagy idegenvezető, zenész, cukrász, szinkronúszó,jégtáncos,magányos utazó. Ezek lennék.DE remélem majd árufeltöltőnek felvesznek.

Aug.24.

Well.well.well.

I'm writing ine english because I have to practice for the exam I'm going to pass(LEt's hope so) the day after tomorrow. Actually....I heven't learnt a fucking word for that. But it's more exciting in this way, tough maybe this isn't a thing for experiment.Nowadays I work at the zoo again, it's way more boring, but when we have a bad weather, we don't open, but go to the back, where we have to wash buckets or plant seeds or just looking at hundreds of spiders in a room(arggghhhh).I think it's not the ideal job for me. But it probably doesn't exist except for being a rock star.I fucking wannabe a rockstar. Like Pete Doherty or Brendon, or Jimmy Urine or LynZ or Gerard. Why is my life a piece of shit???????? I know I was born to be a musician, just not into the right place. Well, as a matter of fact, not into a good place for doing anything.MY family suck, my father and my mother, and my brother as well.Now I got angry and sad.I'm not in the mood to continue this, and neither to live or do anything.I'm just sitting here, writing shit, then eat the sleep, then work a bit, but actually nobody appreciates it.Everybody hates me, including myself.So I understand.Well that's all there is to it.

But Sziget Festival was the best goddamn thing in my life.

2008.Aug.17!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!(thx for wombats, killers, amer smith, and babyshambles for that awesome day)

And it was happening and I'm so happy for having sth in my life that made me extremely happy.

But I want more. I wanna be happy dispite the fact that life's hard. It is, but somehow we can make it liveable.I just don't know how.

Aug.30. 

leszállong csendesen 
a hervadó hír:  ­ örökre keresztbe tettem 

szívem fölött a két kezem 
Menj ki a vonatokhoz, akkor, néha, 

és várj reám mintha jönnék ki tudja honnan?!

­ s figyeld könyörögve a szemaforok zöldjét

Szept.17.

Égi és földi

Dejó, hogy ugyan kevés élmény van az életben, de azért mindent elképzelhetünk.

Nem is tudom mi lenne képzelet nélkül.És miért nem jó csak ott élni?

Ki mondja, hogy izgalmasabb a való élet, amiben minden nap elmegyünk ugyanoda, tanulunk 

azárt, hogy utána dolgozhassunk, hogy vehessünk házat, ahová betehetjük

a teremtményeinket, meg persze a nyugdíjért, hogy legyen mit enni a halálig.

Igen, vannak izgalmak, félelmek, szomorúság, megjátszott boldogság.De

élet akkor sincs.Sokak szerint a művészet teszi széppé az életet.

Ez igaz, és ott is általában a kitalált dolgok nyernek.De a megjeleníthető 

alkotáshoz tehetség kell. Viszont bennem-minden úgy van, ahogy én akarom és

senki nem látja, nem kritizálja, és szép is mivel nem kell megvalósítani. Amint lerajzolnám

vége lenne. Ha leírnám, úgyszintén. Álmok. Imádom. Amikor emlékszem rá reggel és tovább tudom

játszani, addig gondolni tovább, amíg el nem alszom.Persze általában

elfelejtem. Most pl. egyetlenegy ilyen sem jut eszembe, de mindig szürreális, groteszk, jó.

Képen, vagy leírva nem lenne annyira az.Meg persze senkinek sem lenne érdekes, mert nem ő

álmodta, nem élte át. Néha alvás közben valódibb minden.Olyankor a bétából alfába álmodás a legjobb.

Nem én találtam ki az elejét, vagy legalábbis nem tudatosan, de én fejezem be, félálomban.

De a sztereotípiák mindent tönkretesznek, mindent elfelejtek, mert "élni" kell.

Tudom, mindenkiben a siker vágya él, és ezért keményen kell dolgozni. A szerencsétlenebbek pedig

a túlélésért küzdenek. Nincs idő álmokat szőni, bokorba bújni, elmebeteget játszani.

A hobbik arra vannak, hogy elkerüljük azt az állapotot, amiben én érzem magam. És ha valaki 

elmegyógyintézetbe küld, megértem.Bár a könyvekben, amiket olvastam erről, mindig kiderült, 

hogy a páciensek normálisabbak, mint az orvosok.Persze nézőpont kérdése.

On & On Lyrics

Okt.5.

Peeping Tom

Az olvasás tényleg irigylésre méltó? Néhányan nem bírják azt, hogy nem bírják a betűket? És miért vagyok ezért én a felelős? Én a legutolsó embernek tartom magam a Földön, de mégis van valami, ami sok embernek nem megy, nekem meg igen? Vagy lehet az a baj, hogy én teszem ezt és szórakozom és ezt nem lehet? Az utolsó ember a Földön nem érezheti jól magát? Ha szomorúan is, de jól.Nem.Pete Doherty.Nem tudom, hogy jön ide, talán mert ő a megtestesítője az újnak szépnek és boldognak, a menekülésnek, a szabadságnak, a vágyott jövőnek.Amiből természetesen régi jól megszokott, unalmas, undorító, boldogtalan, itt-ragadt, korlátolt és be nem teljesült lesz.Ezért inkább örülnék, ha nem lenne jövő.Igen a jövő bármit hozhat, de a bármi egyáltalán nem örömet jelent, hanem ugyanannyi rosszat is. És aki nem tud változtatni az ne is várjon semmi jót.A baj itt nem a pillanatnyi konfliktussal van, hanem az egyetemes problémával, mi a f*szt kezdjek magammal?Miért kell valamit is? Miért nem kaptam ezt, miért nem kaptam azt? Miért kaptam ezt a helyett vagy miért választottam és miből gondoltam, hogy jobb lesz, hogy bármit is megváltoztat?Miért nem nézek szembe magammal? És ha megtettem, miért nem leszek öngyilkos?Itt a vége a kérdéssornak.És senki nem mondja meg a válaszokat, olyan, aki nem szubjektív, nem mondja meg.Aki pedig az, csak egy másodpercre ha cserélnénk.Utána talán megmondaná a helyes következtetést.

Okt.13 

 Nem akarok igazi vitát látni

Nem nézem, de hallom....A populáris butítóelőadásokat.....Lehet, hogy túl nagy hatással vannak rám bizonyos tanáraim, de az is lehet, hogy csak fejlődöm, egyre mélyebb ások az értékekbe, ha már magamtól nem tudok értéket létrehozni."Nem kultúremberekhez méltó"--->nem bizony, akkor miért is vagyunk rá kíváncsiak?Miért tesz minket boldoggá, elégedetté mások szenvedése, vitája, kulturálatlan viselkedése, "cikis" pillanatai?Nem jobb a magányos utazó?Nem jobbak Csehov unalmas, ám mégis tanulságos meséi?Hogy könnyebb így?Sem fizikailag, sem szellemileg megerőltető? És miért baj, ha kicsit az lenne?Kifáraszt a munka?Nemár!8óra.A suliban eltöltött idő mondjuk 6, utána 2órát érdemes lenne tanulni, tehát van annyi, mint a munkaidő, és szellemileg igen lefárasztó.És mégis, utána valami jóra vágyunk, nemcsak szórakosztatóra.Nem vagy Celeb és nem akarlak kimenteni onnan.Sajátmagamat kell kimenteni ebből a ....-ból.De hova meneküljek ilyenkor, főműsoridőben?Sötét van és hideg és késő és én szeretnék valami jobbat.Annyi minden van amit el kéne olvasni, meg kéne nézni, mert érdekes és alkotás, más (érdekes)emberek gondolatvilágának kivetülése, ehelyett pazaroljuk az időnket mások főzni nem tudásának, finnyáságának, fordított rasszizmusának, butaságának szemlélésével.Az senkit nem érdekel, ha valaki valamit tud?

Okt.17.

Ha írok néha valami pozitívat, azt nem szabad komolyan venni.Pillanatnyi elmezavar csak.

Okt.28.

Pyramid Song

I jumped in the river and what did I see?
Black-eyed angels swam with me
A moon full of stars and astral cars
All the things I used to see
All my lovers were there with me
All my past and futures
And we all went to heaven in a little row boat
There was nothing to fear and nothing to doubt

Optimistic

You can try the best you can
If you try the best you can
The best you can is good enough

 Okt.29.

A kurvák uralják a világot.Mindent visznek.A kurvulás körül forog minden.És sosem lehetsz akkora kurva, hogy valaki ne überelne.Semmi sem elég, és semmi sem érték.A kurvák maguk választják és tökjó nekik és mégsem jó.Ki érti ezt?Mindent odaadnék, hogy olyan legyek, mint ők, ők pedig nem értékelnek semmit.

Undorító vagyok, mert ezt mondom-azt csinálom.Mert én sem értem, hogy mi van, mi lenne a helyes.Csak azt látom, hogy mit meg nem adnék ezért vagy azért, a másik pedig eldobná.Annyira zavaros minden.Héé!Valami eszembe jutott.

Okt.31

Philadelphia

Ami múltkor eszembe jutott, nem érdekes.Nem mondom, hogy már nem érdekes, mert még aktuális, de hogy itt nem állja meg a helyét, az biztos.Jó, tudom, az összes eddigi bejegyzés nem ide való, de na, az tényleg nem lenne jó!Lelőném a poént és azt nem szabad.

Ma megnéztem a Philadelphia-Az érinthetetlen c. filmet Tom Hankssel és nem utolsósorban Denzel Washingtonnal a két főszerepben és hát....Lehet, hogy a mostanság jellemzől hangulatom is segített, de akárhogyis, lehengerlő alkotás és mindenkinek ajánlani tudom, aki még nem látta.1993-as(jó régi:), egy homoszexuális AIDS-es lelki "meghurcolásáról" szól, szerintem nem túlzás ezt állítani.Valaki szerint propagandaszerű, de nem baj ha van bizonyos dolgoknak hírverése.Bár én is elismerem, hogy sokszor túlzásba viszik a homók, de azért még elég sok olyan emberrel találkozunk(most, 15 évvel a film után sem változott semmi), akik nehezen, vagy egyáltalán nem tolerálják ezt az "életmódot".(ebbe  a szóba sokan belekötnének, de az a jó).És nem is tartom helyesnek azokat akik túlságosan kiállnak a homoszexuálisok mellett, mert az egész nem arról szól, hogy velük máshogy (jobban) bánunk, hanem arról, hogy elfogadjuk őket, ha tetszik nem foglalkozunk velük.Le kellene győzni a gondolatokat, amik akkor bukkannak elő, mikor egy meleggel találkozunk:"uramisten, csak nehogy hozzámérjen", "mit akar tőlem", "tuti, hogy kiszemelt".És igen, talán vannak ilyenek is, de szerintem általában olyanokhoz közelednek, akikről biztosan tudják, hogy hasonló orientáltságúak, mert minek pazarolnának annyi időt és energiát arra, hogy mindenkihez odamennek, aki tetszik nekik.Szerintem nekik emiatt sokkal könnyebb is.Aki nem buzi, azt rögtön ki tudják zárni, a másik nemet alapból és a buzikból már sak a szimpatikusokat és azokból az egyet kell kiszűrni.Mert ugye ők is érdekeltek a komoly kapcsolatokban, házasságban, gyerekvállalásban(ez egy újabb probléma, amivel újabb ezer sort lehetne megtölteni), maga a homoszexualitás nem vonzza magával az orgiákat, és a veszélyeket, miegymást.Persze, ugyanúgy, mint a többi fiatal, ők is élnek fiatalkorukban és a szertelenség ugyanúgy jellemző lehet rájuk.És igen.AIDS-et nem csak ők kapnak el, hanem akárki.Drogosok, elővigyázatlanok.Sajna, mindenkivel megeshet.Értem, hogy felelőtlenség, de mondj egyet, aki nem hibázott az életben.Akkor kijelenthetjük, hogy a megcsalás is felelőtlenség(persze akkor, amikor amúgy hűségesek szándékozunk lenni), csak egyszer történt meg és elragadott a hév és soha többet nem fog megtörténni.Ez az egy alkalom is elég a bizalam megszűnéséhez....adott esetben a fertőzéshez.Ha így nézzük leszűkül a kör, a(z eddig) nem hibázók köre.Nem is tudom van-e ilyen rajtam kívül(vicc).

A filmtől jól eltávolodtam(ez érettségin mínusz két jegy).De tényleg ez nem tudom miért baj.Értem, hogy egy adott dologra kíváncsiak, de az hogy nem arról beszélsz pont, nem azt jelenti, hogy nem tudod azt a részt, csak a gondolataid nem azt az irányt vették, valamiről, valami egészmás jutott eszedbe és kész.Hányszor így van...és a végén elfelejted az alapreakciót, amit el akartál mondani, mint most is.De nem bánom, mert az én esetemben nem értékes gondolatokról van szó, sőt nem is gondolatokról, tehát nyugi(olyan jól ezek a smileyk).

A South Parkban egy csomó ilyen rész van(vagy legalábbis pár), amiben homókról van szó, és tökre bírom, amikor az alkotók egyszerre kritizálják a védőket és támadókat, mert igen, mindenki hibás.Ha valaki az, ne verje túl nagy dobra(egy fesztivál szerintem nem túl nagy dob amúgy, mert van zsidó, techno, zenei, tavaszi,stb. fesztivál és teljesen normális, hogy mindenki a rá jellemző, neki tetsző dolgokért egy nagyon enyhe módon kiáll).Azt is értem, hogy sok esetben ez nem ilyen enyhe.De ha egyszerűen mindenki elfogadna(tudom ez így egyszerűen hangzik, de szerintem ez pont ilyen egyszerű), akkor nem lenne válaszreakció, nem lenne "elfogadtató" propaganda, mert nem lenne probléma.Így a védők sokszor átesnek a ló másik oldalára és ez csak amiatt van, mert tehetetlenek azokkal szemben, akik szűk látókörűek és ami kicsit is ismeretlen vagy új attól visszariadnak, régi hagyományokra hivatkoznak, amik nem állják meg a helyüket és ha megállnák is, mit számít- a jelennel kell megküzdeni, itt kell élni és ezt kell jobbá tenni.

A filmről pedig annyit, hogy a végét végigbőgtem- azért mert,**SPOILER** hiába megnyert egy hatalmas eszmei csatát, hiába ha úgy nézzük happy end-ez engem ott nem érdekelt, mert meghalt és a puszta halállal akkor és ott nehéz volt szembesülni.Igaz én nehezen viselem az ilyen véges dolgokat, de általában egy filmes halálon, ha valami jó is kisült a dologból, akkor nem szoktam zokogni.Egyszerűen túl szimpatikus lett és sajnáltam azt is,hogy ilyen problémák vannak, hogy a betegsége mellett a megaláztatással is meg kell küzdenie és ráadásul megcsinálja.De az....hogy tényleg, ilyen esetekben(az AIDS-re gondolok, buziság nélkül) nem jobban, de legalább ugyanúgy nem tudunk bánni az emberekkel2óráig ezt a szar világot láthattam, és sikerült bebizonyítani a szarságot.És az az ember ezen dolgozott, ezért nem tudott mást csinálni az utolsó hónapjaiban.És a végén a halhatatlanságon kívül nem járt neki semmi.Asszem ezen sírtam.

Dec.32.

A magyarázat annyi, hogy minden annyira fáj, hogy sírni sem lehet rajta.

Nov.21

Anna örök

Bátorság.Nekem közben mindenféle jó gondolatom támadt.Pl. hogy történjen akármi, legyek akármilyen, soha nem lehetek a legrosszabb, sőt rosszabb sem, mert nincsenek ilyen szintek.Nem hasonlíthatom mindig másokhoz magamat.Ha ez az érzés megmarad akkor életem legjobb filmje volt az Anna bekattanva.De amint kilépek a társadalomba, meg fog változni.Vagy nem, most nem tudom.Hogy hogy jutottam el idáig, azt sem tudom.Leírni pláne nem, mert ilyenről szó sem volt a filmben.Csak én magamra vettem az egészet szokás szerint és így született meg az egyetemes én.Mostmár értem hogy kezdődik a skizofrénia.Mindenesetre hamar kiderült hogy Said Ana fia volt.A neve alapján, meg amúgy is.Szóval azt gondoltam és gondolom is, hogy nemcsak Anában van meg ez, nemcsak ő az univerzum jó-fele, hanem mindenki.Nemcsak az az egy lélek száll más testbe újra és újra, hanem mindenkié.De az nem lehet.De igen.Ez régi dolog-ha meghal valaki, egy másik testbe száll a lelke.Ez oké.De itt muszáj volt Anát kiemelni, mert a téma a jó és a rossz örök harca.Ana lelke azoké volt, akik valamilyen kegyetlen gyilkosság, agresszió áldozatai lettek.Jelen esetben itt mind nő volt.Szerintem ez se véletlen, de ezt inkább hagyom.Nemcsak a nők voltak a jók, ezt nem mondja, az Ana-lélek gyermekei is mind jók voltak és magukban hordozták a több évezredes történelmet(szenvedést), mint pl. Said.De az tény, hogy a többezredes szenvedésben a nők mindvégig elnyomva éltek.És mostanra sikerült ezt a világ nagy részében megváltoztatni.Az egész film annyira pozitív.A végén reményt ad arra, hogy ahogy ez is megvalósult, a jó is át fogja venni a hatalmat a rossz felett(ezért nem hal meg).Viszont azt is tudjuk, hogy senki se rossz, Ana megmondta, hogy az a politikus is magában hordozza a jót.Csak nagyon mélyre van már elásva.De hol rontotta ő el?És miért vitte tovább a rosszat?A rossz lélek miért örök életű?Vagy ha nem örök, mikor lesz máshogy?De tényleg, miért lett ő olyan amilyen?

Bár az is igaz, hogy jól megverik szegény lányt.De ez csak a hosszass szenvedés szimbóluma.Ez sem tudja legyőzni a jókat.De ennek az utolsónak a vége nem halál.Végül tehát minden jóra fordul.

Szép kis tündérmese.

Ezek után, szerintem minden gyilkost, háború párti politikust és erkölcstelen embert hipnotizálni kéne és kideríteni mi az ő bajuk.Mert ha bennük van a jó, talán meg kéne gyógyítani őket, nem legyőzni.Persze egy szóval sem mondja hogy őket kell legyőzni, de a kiváltó okot mindenképp.

Hajrá pszicho-tudósok, rátok vár a nagy feladat!

(nem utolsó sorban pedig itt van Said....hogy nekem is adjon valamit/valakit a film)Azt hiszem én vagyok a plátói szerelem többévezrede létező lelkének mostani tulajdonosa

Dec.15.

Igen, mostmár tudom, hogy amiről beszéltem az az egzisztencializmus, többé-kevésbé.Az ember a világba kivetett lény, egyedül van, mint a kisujjam, és a döntései vezetik el arra, hogy megismerje önmagát.Autentikus vagy nem.Véletlenszerű az élete vagy nem.De ha nem az, akkor sincs értelme.A végkifejlet megint: fos. Mostanában szerencsére ilyenekre nincs időm, mert dolgozó lény vagyok, lefoglal eléggé, ma van időm hála az égnek és ilyenkor is itt vesztegetem.Mert nem vagyok autentikus.Mert nem tudom mik azok a döntések cselekvések amik autentikussá tennének.Nyilván magam döntök sokmindenről, de igaz h sok más hidegen hagy, mindegy, mert részletkérdés vagy egyáltalán nem érdekel.ÉS igen, szeretek úszni az árral.És....mára ennyi.de majd ha egyszer lesz időm, elolvasom Heideggert meg Nietzschét és akkor szeretni fogom őket és remélhetőleg rájövök, hogy mi a filozófiájuk pozitívuma, mert ez így leegyszerűsítve a South Park goth gyerekeinek gondolkodására hasonlít.Konformista.Pfuj.

Dec.4.

Kezd meginogni a hitem mindenben, nem mintha eddig olyan sok dolog lett volna, vagy akár egy is, nagyon erős, ami továbbvitt, segített, velem volt.Az állandó álmodozás a legjobb dolog a baj vele viszont az, hogy egy idő után beleőrülsz,Amikor rájösz, hogy ez TÉNYLEG nem lehet és nem lesz így soha.A látszata sem, kicsit is hasonló sem lehet.Egy ideig azt mondod, tudom, hogy illúzó, de a valóságtól csak egy hajszál választja el, az meg...csak egy hajszál, attól még majdnem olyan intenzíven átélhetem, mintha valós lenne.Majdnem.A hajszál egyre inkább szorítani fog, a végén pedig megfojt.Mégiscsak az igazhoz ragaszkodik az ember.A napi teendőket élni kell, nincs belőle teljes menekvés, helyt kell állni, versenyezni, törtetni, előre nézni, ambiciózusnak lenni, mindenkit összetiporni azért, hogy legyél valaki.De vajon hány ember ilyen céltudatos?Nálam a legnagyobb probléma a kitartás hiánya.Ha elteverzek valamit, így: "Igen, ezt fogom csinálni, ez az én életcélom, mostantól minden szabadidőmet beleölöm, hogy mondhassam: ehhez értek.Ezt szeretem.Ebből fogok megélni.Cél,cél,cél.És nem csak egy napog, mostantól minden nap!"  A legtöbb nap eddig 3 volt, akármit is tűztem ki.Előfordult, hogy jött valaki, aki nagyjából leszarta az adott témát és sokkal jobbank bizonyult nálam.Tehetséges volt.Ebből levonhatjuk a konzekvenciát: én nem vagyok az.Legalábbis abban nem.Akkor van más.Valamiben biztos. De végül nem jutok soha egyről a kettőre.Nem lehetek a legjobb, és nem is kell annak lennem.Ezt sokszor hallom és valószínűleg igaz is.De ha legjobbakkal vagy körülvéve, akaratlanul is szeretnél nem sokkal különb lenni náluk.Ha ez nem jön össze akkor jön az önsajnálat.Abban jó vagyok, Tolsztoj- hosszúságú regényeket tudnék teleírni magamról, ez látszik is.

Meg mindig úgy gondoltam, hogy ezek a dolgok egyenlőek egyénenként és a társadalomra nézve is.De ez persze nem igaz az árvákra, szegényekre, betegekre.Nyilván akkor azokra sem az, akik amúgy egészségesek és létminimum felett élnek.Kilátástalan.De nem is erről van szó, tél van, rossz idő, hó is lesz majd, tanulás, már munka is.Mindennapi dolgok, ami közben néha megállok és felteszem azt a kérdést amit minden ember változó gyakorisággal fel szokott tenni: Miért ez az egész? Hol van itt a boldogság?Miért csinálom most ezt? Boldogabb leszek tőle? Teszek valamit másokért?Nem.És ugyanezt a többi emberre, aki siet, fut, de könyörgöm, hova???Haza a feleségéhez veszekedni.A munkahelyére veszekedni.Haza az üres lakásba.Megy embereket kihasználni.Fut a gyerekért, otthon megpofozza bevágja a sarokba, aztán sirdogál.Jobb esetben siet haza vacsorát főzni a férjének, akivel csak azért van együtt, mert megszokta.???Mi ez az életösztön?Ez nagyon gáz.....Itt vegetálunk meg amott, egy kicsit, rohadunk aztán majd lesz valahogy.Igen ez rám is igaz.Mit csinálok?Várom a halált.Mindenki ezt teszi, csak közben elfoglalja magát.De ha abban semmi évezetet nem talál, akkor miért nem akasztja fel magát?Simán lehet máshol jobb.Apró örömök.....Magyarul kibaszottul szar az életem de a csoki termel nekem endorfint.A különbség annyi, hogy ők elhitetik magukkal, hogy ez így jó ahogy van, üljünk a szarban, ússzunk az árral.Jogos kérdés, hogy mit dumálok én, aki szintén ezt csinálom.Csak az a baj hogy ez engem zavar!Utlom hogy ez így van és nem tdom hogyan lehet ebből kiszállni(nem a halálra gondolok), mi a megoldás.Igen, tudom, nem hullik az ölünkbe.De akkor hogyan kell értemenni?Miért nem mondanak erről valamit az iskolában?Miért számoljam ki a háromszögbe beírt kör sugarát, ha ennyit sem tudok?Ha nem tudom mi értelme, úgy kollektíve az egésznek?

A hullámzás.Egyik héten ilyen, a másikon olyan.Látszólag függetlenül minden hatástól.Félévente vannak új életterveim, de soha nem tudok pár napnál tovább hinni benne.Aztán jön az Éljünk Lesbia- féle leszarom, hogy mivan, csak adj egy joe-t korszak.Aztán a gondolkodás.Aztán a kilyukadás a nagy semmire.Körforgás a szar, úgy mint a történelembe.Másik megoldást keresve mindig, de végül mindig rájönni, hogy a lényege mindnek ugyanaz.trutymó.

Dec.15.

Igen, mostmár tudom, hogy amiről beszéltem az az egzisztencializmus, többé-kevésbé.Az ember a világba kivetett lény, egyedül van, mint a kisujjam, és a döntései vezetik el arra, hogy megismerje önmagát.Autentikus vagy nem.Véletlenszerű az élete vagy nem.De ha nem az, akkor sincs értelme.A végkifejlet megint: fos. Mostanában szerencsére ilyenekre nincs időm, mert dolgozó lény vagyok, lefoglal eléggé, ma van időm hála az égnek és ilyenkor is itt vesztegetem.Mert nem vagyok autentikus.Mert nem tudom mik azok a döntések cselekvések amik autentikussá tennének.Nyilván magam döntök sokmindenről, de igaz h sok más hidegen hagy, mindegy, mert részletkérdés vagy egyáltalán nem érdekel.ÉS igen, szeretek úszni az árral.És....mára ennyi.de majd ha egyszer lesz időm elolvasni Heideggert és Camust meg Nietz