Dec.30.              Új év, új naplórész és a fogadalmak

      1.Tanulás, tanulás tanulás. Nem sajnáltathatom magam többé, hogy nincs külön szobám, mert vannak alternatívák pl. könyvtár, és a néma tanulás is nagyon hasznos. Nincs több idő, eddig halogathattam, de ha akarok valamit kezdeni az életemmel, akkor tovább nem lehet.

2.Mozgás. Már olyan a testem, mint egy sokgyermekes 40 év körüli nőnek a mozgáshiány és a ok csoki miatt. Nem, nem a kövérségről van szó, hanem az egyenetlenségről.És a tanulást aktív tevékenység után még jobban lehet művelni.

3.Célkitűzés. Bár ez a legnehezebb, meg kell határoznom egy célt, amit tudok követni, kitartóan, hogy legyen valami értelme az életnek. Ez pusztán azért kell, hogy jövőre se legyek öngyilkos.

4. Nyitottság. Bár már tudom, hogy nagy változást ebben nem érhetek el, de próbálkozni kell, észrevetetni magam az emberekkel, ha valamiben biztos vagyok, azt kimondani, erőssebbnek lenni.Olyan emberekkel körülvenni magam, akiknek nem magasak az elvárásaik és vannak közös témáik velem.

5.Szórakozás. Persze csak a tanulás után, de az lehet minden este. Több mindenben lehetőséget találni, pl. az emberekben, a tájban, utazásban, bulikban persze :D stb.

Ennyi elég.

Skindred: "Don't give up my friend" vs. " You have to give it up." Majd elválik.

Jan.8.

József Attila:

Mért hagytál el, hogyha kívánsz .........

Igaz-e, hogy érezlek most is,
amikor messzire vagy tőlem?
Mért hagytál el, hogyha kívánsz,
ha bennem lehetsz csak ünneplőben.
Mért nem csókolsz, ha úgy esik jól?
Mért fáradnak el a rohanók?
Mért rág szú-módra szét a tenger
karcsú, viharra teremtett hajót? ......
Tudom, hogy jössz majd.
Úgy esel belém, mint szép, szikrázó
mennykő a tóba!
De megégetnők-e a világot,
vonagló lángokként összefonódva?
S pocsolyákba árkolt bús arcomba
bírnál-e nézni, ha én is belelátnék ......
Ó, asszonyom, te balga, te bolond,
játszót-játszó, ostoba semmi játék!

Jan.9.Radioheaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaad!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

(jobbra lent a videoklip)

Feb.4.

Mánia, avagy az élet máshol van  (Kundera)

Hát igen, ez a kedvenc Radiohead számom, olyan megnyugtató és szép a klipje is. Ezek a fogadalmak sokat nem értek eddig, de majd most! Problémák mindig voltak és lesznek, nem lehet ilyen firkálmányokkal kiiktatni őket.És a függőségeket: az álomvilágokat legfökképpen.Itthon vagyok betegen és másra sem tudok gondolni mint Cassie-re és Sidre, Maxxie-re és Michelle-re meg persze az új játékomra, ami szintén nem szól másról, mint mások életéről, arról amit nem élek csak szeretnék, vagy vmi hasonlót legalább, ha nem is majmokkal összebarátkozni(egyébként izgalmas lenne).Eddig oké, mivel nincs kötelezettség, bár használhatnám az itthon töltött időt tanulásra is, de valljuk be, ha nincs egyértelmű motiváció, akkor képtelenség, vagy legalábbis nagyon nehéz.Meg rájöttem, hogy igazából jobban szeretek máshol élni, és beérem ezzel is, ha elképzelhetem, bár tényleg néha már mintha valóság lenne.Jobb így "élni", mert amikor megy a nagy önmegvalósítás, az állandó harc magadért, a céljaidért, a sikerért, amit végülis nem sikerül elérned, akkor egyáltalán nem is élvezel egyetlen percet sem az egészből, mert igenis kell, hogy eredménye és értelme legyen.Ha van az tényleg nagyon nagy öröm, de egyenlőre ilyen dolgokat még nem tudok elképzelni.De amíg máshol élsz, addig minden másodperc jó, nem szép, mert ott sem minden oké, nagyon sokszor képzelgek problémákról is, de azok hirtelen jönnek és megoldhatók.Én is ilyeneket szeretnék.Szóval az jó.Könyv, zene, skins, még társaság sem kell.Mindezt most gondolom, miután kiválasztottam hova szeretnék továbbmenni(hirtelen és meglepő váltás, sok buktatót rejt magában de épp ezért nekem szimpatikus).Eléggé ellentmondó.De mindig úgy érzem, van idő, ami nem igaz, mert nincs.

Cassie....anorexiás, jó alakú szőke lány, a maga módján szép, bolondos, klinikára is jár, furcsa színes ruhákkban, szerelmes, és ezért a szerelemért(vagy annak viszonzatlansága miatt) az életét is odaadná, meg is próbálja.Lezseren áll az önpusztítás kérdéséhez is(hiszen nem is eszik), van egy aranyos kisöccse, a szülei nem igazán foglalkoznak vele. De a lényeg, hogy megtesz mindent amit szeretne és helyesnek érez.Amikor nem sikerül a szerelem (nagy csalódás), mindenféle kalandokba veti magát, de durván, mer elköltözni otthonról albérletbe vagy ki tudja hova, a vizsgán elkezd táncolni a tanárral.És a végén....mer otthagyni mindent még ha menekülés is, igen nagy bátorság kell hozzá, milyen ellentmondó.Elutazik sokezer km-rel odébb és hagyja hogy sodorja az ár, ami izgalmas érdekes, változatos és kemény.De ő meg tudja csinálni.Wow

Feb. 22.

Még soha nem írtam sárgával(lehet, hogy nem is kéne)

Az élet azóta sem jött át a való világba, de nem baj, mert egyre több példa mutat arra, hogy nem az a valódi, ami annak tűnik és a képzelet is lehet befolyással, jobban mint a sok létező dolog.

Márc. 16.

Állandó jelleggel Yonderboit hallgatok és néha úgy érzem, hogy ez...elég. Az ég-világon semmim sincs és ez főleg akkor látszik, amikor másoknak van, márpedig valamije mindenkinek van. Ez a zene kifejez időtlenséget, segít a sztoicizmusban leledzeni, segít elgondolkodni, leginkább a dallamokkal, de van, hogy a szöveggel is, pl. Badly broken butterflies. A legjobb szám, amit a My Chemical Romance You know what they do to guys like us in prison, vagy a Slipknot Diluted, vagy a Matchbook Romance Goody like two shoes óta hallottam. De persze tudom, hogy ez nem elég, néha nagyon is érzem, hogy ezzel csak elterelem magam a való élettől, ezzel is. De nem érdekel. Ez már tényleg a vége.

Júl.1.

Fáj....Érték vagyok mindenkinek, de valakinek, az egyetlennek, aki nekem érték, nem. Fáj, mert mindenhol ott van, de neki én nem vagyok.Mert apró dolgok befolyásolnak mindent, amilyen könnyen, pont olyan véglegesen. Semmit nem lehet visszafordítani, nincs új esély, nincs új élet. Take me away, All is full of love, Everything begins and ends...at exactly the right time...ettől a mondattól a szívem szakad meg.

Mert...Hajnali ködön átsütő fénysugár...lépted súgja már. De mégsem. Jöhet akármi, jön is sokminden, de mind nem számít, minden mozdulatom és mosolyom hazudik, minden csak felületi kezelés és mindenben ott az emlékezés.És persze a remény. Mert én nem adhatom fel, akkor sem, ha tudom, hogy ennyi.

Aug.6

Unalmas ez a nyár.PPKE-BTK:) Ezzel éltetem magam.20év eltelt a semmivel, ez azért nem semmi:D Már több, mint egy hónap eltelt, de egyelőre semmi sem változott. Ez egyrészt ijesztő, másrészt büszkeséggel tölt el, hogy az érzéseim valódiak és nem 2 percnyi fellángolások. De ha ezzel én vagyok csak így, akkor mindig nekem fog fájni és az élvezethajhász, örökké változó világnak sohasem.És az is rossz, hogy az én esetemben tényleg minden megváltoztathatatlan, nincs lehetőség küzdésre, nem lehet tenni semmit.Csak mint egy húsvéti nyúl, amint megunták, mehet a kukába, lényegtelen, hogy élőlény.

 De azért érdekelne, hogy mikor lehet ezen túljutni, még 1 hónap, vagy egy év, vagy soha? Most még erre az utolsóra szavaznék és csak remélni tudom, hogy nincs igazam.

 Szept.17

Minden olyan bonyolult ésszervezetlen.Órák helyszínei, időpontjai,tárgyfelvétel,leadás,találkozások,papírintézések.

Persze pont erre vágytam, hogy ne legyen időmsemmire, de valahogy nem ígyképzeltem el.A rengeteg késés,utazás,tolódás, várakozás miatt nincs szabad időm, nem azért mert fontos ember vagyok.Az elintézetlen ügyek idegesítenek, az új helyzeteket nehezen kezelem és abból most van elég.Az emberekkel nem igazán tudok mit kezdeni, nagyjából mindenkiben körvonalazódik, hogy bár jóindulatú a Niki, de kicsit együgyű és egyáltalán nem szórakoztató.ÉS tényleg,de nem tudom, hogy lehet ezen változtatni.MÉg mindegy is lenne, ha csakaz évfolyamtársaimról lenne szó,de a magánéletben már egyáltalán nem olyan mindegy hogyhaezt gondolják.Nem tudommeddig lehetezt játszani.Am. nem véletlenül íromegybe a szavakat, csak szar a space.Szóval veszélyes egy játék, mert érzelmekkel játszunk és nem igazántudom, hogy mit fogok csinálni hogyha megint megtörténik az, ami 3 hónappal ezelőtt(holnap lesz pontosan annyi).Függetlenül attól, hogy én mondom azt, hogy nem, vagya másik fél, eléggé elegem lenne az egészből ahhoz, hogy az újonnan lakott 8.emeleti lakásból az öregek otthona udvarába ugorjak:D Feldobnám szegény mamák unalmas utolsó napjait.

One week ago I felt happy, really, but it has gone so easily and quickly, and I want it back, but don't know how.I felt I was in love and therefore I gave a shit to all my family problems and everything.But now these probs did not disappear, only good feelings are gone.I know we are black and white, sky and earth, but I thought it couldn't be a big issue.But he annoys me by saying all the time that he's not good enough because he didn't do this, didn't dio that, does npt have a bmw, doesn't know this and that, and sure I think he's a loser and poor and bad and things.But I just think he speaks a lot and he doesn't know what to do with my no-speaking, and I annoy him with this, he"s bored, and I think he's too much, and too ambicious,and I'm really upset when he speaks about his poverty, and tell his friend I won't speak with him because he didn't knowwhere to go with me.It onlíy means that I'm boring.We can't stay at home and watch films or go walking and hanging around with each other because I'm boring.I'm good to take me to his friends because I'm beautiful, but that'sall! And I can't be clever for him because we never talk about things I'm interested in, like music or books.I know it's not wnough and I'm really sorry about it, but these two topics are not available for us, because he's nbot interested in it.And somehow interesting things don't happen to me, like killing, robbing, funny things, crashes, nothing so I cans say anything,.And now I purely feel npothing, but I don't wanna break up because it can break me down.No because it's a break-up, and my heart breaks again, just because I tried once more and I didn't succeed.I wanted to change but I couldnt develop.And I always just want to look up and go, and reach something good and feel something good and doing good things but I just don't find the way.

Szept.20.

Elég érdektelen, de gyönyörű Vasárnap délután van, napsütéses, meleg és a családok nagy százaléka is kimerészkedik a rétre, parkba, térre.Ki kell használni az időt, ősz elején, mert ki tudja meddig lesz ilyen.Ilyenkor én is ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy ellátogassak a kedvenc tavacskámhoz és olvassam a az egyik elkezdett könyvemet az 1000ből.Ennek a kellemes programnak rengeteg hátránya van: hamar sötétedik, tehát nem lehet sokáig művelni, egyedül kell mennem, szóval bajba vagyok ha valakihez szólni akarok, és persze a legnagyobb baj, hogy rengeteg emléket ébreszt bennem, azt a múltat idézi vissza, amikor felhőtlenül boldog voltam és mindig furcsa ezt egy kevésbé vidám jelenből szemlélni. Persze nincs okom ilyen jelenről beszélni, de ha így érzem, akkor sajnos mindegy az, hogy mi a látszat.Bár sokszor gondolkodnom kell, hogy a látszat miért mutat mást.

Szóval...nincs másra szükség, csak jegeskávéra, mentolos cigarettára, könyvre és napra."Akkor inkább el gat-getek rémületemben" Ez igaz a hétköznapokra, de annyira azért nem rémülök meg ha hétvégén ez másként van.A Vasárnap amúgy is munka-nélküli isten ajánlásával, ahogy ezt a katolikus hit rendszere órán tanultam(merthogy a Tízparancsolat csak ajánlás, nem pedig parancs:).

Mindenesetre, jobban örülnék, ha dolgoznom kellene és ki tudnám fizetni az albérletet, de ez végülis nem a jóisten gondja.

 Dec. 13.

Igen, az tényleg nem az ő gondja, ahogy semmi sem az, mert szegénykém nem is létezik. Vizsga előtt, a teljes és nyugodt idegösszeroppanás széléről jelentkezem. Nagyon nyugodt vagyok. Igen, egyes hozzáértők szerint ez normális az első három hónapban, de én nehezen tudok megbírkózni vele. Nem is tudom, hogy mit gondolok, mindig mást és sokfélét. _Jaj, de változatos. De közbe nem. Eszembe jutott, a pár évvel ezelőtti időszak és akkor persze rájöttem milyen jó is nekem most. Amit persze senki nem ért meg, hogy hogy lehet ez jó. De nekem az ez előtti időszak nem volt különösen élvezetes. Minden változás, újdonság előtt reménykedtem, aztán az id ő előrehaladtával, a gondok újramegjelenésével ez eltűnt. Jogos a feltevés, hogy a pár nappal ezelőtti nagy döntésünk után is csak pár napig vagy hétig leszöünk lelkesek, aztán a gondok megérkeztével...De itt nincs már visszaút, vagy ha van is, nem egyedül. Többé semmi sem lesz már csak magában, csak az enyém.Itt nem tárgyakra gondolok, hanem időre, és persze leginkább a problémákra. Többé nem tudom azt mondani, hogy jó, köszönöm, elég. A másik viszont, amit nagyon sokan elfelejtenek, hogy ugyan gondok most is vannak és lesznek is, nem mindegy, hogy milyen szintűek. Az általános együttélős veszekedés nem olyan fájdalmas, mint az alaptalan ordítozás és fára felkergetés, vagy szobába bezárás, esetleg szobából, vagy lakásból kizárás. Ezeket az apró kis részleteket soha senki sem látta, nem is hiszi el, én se hinném el. És igaz, hogy eddig "független" voltam (persze anyagilag nem és nem is leszek egy darabig), de ez azt is jelenti, hogy EGYEDÜL voltam. Nem a családommal, nem a reggeli kakóval meg a hétvégi ebéddel, hanem egy szobában, pénz, mindenféle zaj és élelem nélkül. Wow, ez aztán a függetlenség, büszke lehetek magamra. Mondhatják majd azt is, hogy menekülés. Lehet, hogy az. Nem tudom, mi lett volna, ha annak idején maradunk hárman egy "szép család", lehet, hogy én is normálisabb és felelősségtudóbb lettem volna. De ezen kár bánkódni, elrontottam én is és a felmenőim is. De nem feltétlenül kell a továbbiakban is őket követni. Persze a nehezén még nem vagyunk túl és bele se merek gondolni, hogy mi lesz, mikor a távoli ismerősöktől is csak negatív visszajelzéseket kapunk. De figyelembe kell venni, hogy 0 alól indultam és ez a lehetőség csak jobb lehet, mint 0.  A legfontosabb tehát, hogy NEM ÖSSZEHASONLÍTHATÓ. Nem mondom, hogy nem félek, azt sem, hogy nem vagyok ideges és azt sem, hogy így végre nem vagyok magányos. Ezek mind megvannak és eddig is megvoltak, gyakorlatilag semmi sem változott. Csak valami jobbnak a szikrája látszik.

Visszaolvastam a legrégebbi bejegyzéseimet és tiszta képet kaptam akkori önmagamról, vagy inkább egy sinus-görbét. Mániás depressziós, ez voltam. Hogy változott-e azóta valami? Nem tudom. Nagyon sok dologgal nem vagyok megelégedve és sok dolognak örülök. Persze ezek leginkább véletlen történésekből való örömök, tehát nem én küzdöttem azért, hogy boldog legyek. Még mindig gyenge és lusta vagyok változtatni, illetve nem is nagyon tudom, hogy kezdjek hozzá. A kommunikáció hiány néha már megőrít és ez fura, metr régen sokkal jobban viseltem, lásd mikor teljesen egyedül laktam, vagy apukámnál. Most vannak körülöttem emberek, de idegenek, nem számítanak rám semmiben, gondolok itt segítségre, főzés, takarítás én meg nyúl vagyok bármihez is hozzányúlni. Nem ismerek senkit, akikről beszélnek, és ami a legrosszabb, hogy az, aki miatt itt vagyok sem bíz rám soha semmilyen feladatot, nemcsak itthonit, hanem pl. hogy a postán ez és ezt, vagy bankban. Nem, mindig csak anyu. Pedig tudja, hogy itthon ülök vizsgaidőszak után szabadon és idegtépő unalomban. Tényleg ennyire esetlen, önállótlan lennék? Azt hiszem igen.Hú, dejól érzem magam, hogy ezt leírtam. Ez az aktuális probléma. És kezdek rájönni arra, hogy egy hosszú kapcsolat titka(persze a mienk nem az, de az lesz, pont ezért) a nyelés. Nem perverz értelemben, de minden más módon igen. Persze meg lehet beszélni, de lehet tudni nagyon jól, hogy legközelebb is pont ugyanúgy fog történni minden.És ha nem akarok nagyon nagy sz*rba kerülni akkor ezeket el kell viselnem. Persze máshol ezerszer nagyobb problémák vannak, de valaki meg ezerszer kisebbeket sem visel el és jó esetben a másik fél papucs és mindent megcsinál. Szerintem én nem kérek sokat és ezt ő is belátja, de mégsem tud változtatni a hozzám való viszonyához, mert ez ő és az ilyen típusú emberekhez így viszonyul és kész. Ha más lennék, más lenne minden. De én sem tudok más lenni.

 Feb. 6.For me the touch of future was always hope...now it only scares me

avagy semminek lenni a világban

Feb.8.

Egy kicsit könnyítettem a lelkemen tegnap este, ennyit az előző bejegyzésről.

Feb.13.

Egyszer egy képzeletbeli bankkártyát kellett elképzelnem. De azok, amiket akkor felsoroltam csak töredéke annak, amit szeretnék. Nagyon/túl sok mindent szeretnék:  1.lakást, ahol én főzhetek én takaríthatok, moshatok, ahová én vásárlok és én veszem fel a postát.Pl. egy Szilágyi Erzsébet fasoron, vagy a Svábhegyen ideális lenne.:D

2. jogsit és egy autót, amit jól tudok vezetni és benzint bele, hogy tudjak menni suliba és cipelhessem a gyerekemet. De inkább dízeleset sznék, mert azon tanulok vezetni. Valami kicsi, könnyen kezelhető de szép kocsit, mondjuk almazöldet, vagy pirosat vagy szép lilát. A szín a fontos.:D

3.gyakran színházba járni és megnézni a jókat és a klasszikusokat, szóval nem csak amire ingyenes a jegy vagy vki véletlenül elvisz, hanem amire én akarok

4.megtanulni jól főzni és sütni

5.szeretném megcsinálni az olasz angol és a lengyel nyelvvizsgát is egyszer

6.elvégezni az okj-s idegenvezetőt (ezt sajna szeptemberben el kéne kezdenem, hogy ingyenes legyen, de nincs rá esélyem:( )

7. párhuzamos képzésre járni a magyar mellett (BCE v BGF turizmus vendéglátás) (erről is lemaradtam épp most :( )

8. szeretnék több filmet letölteni és nézni

9. szeretnék olyan sportokat kipróbálni amire még nem volt lehetőségem: síelés, snowboard, tandem ejtőernyő)

10. szeretnék sokszor (rendszerszerűen) úszni, télen meg korizni

11. szeretnék repülővel utazni és eljutni Olaszországba és nagyon sok helyre amit kár felsorolni

12.szeretném megvenni azokat a könyveket amiket kölcsön kaptam v könyvtárból és nagyon tetszettek hogy mindig bele tudjak nézni és hogy legyen szép gyűjteményem a polcon :) 

13.szeretnék egy hegedűt, vagy behangoltatni a zongoránkat és megtanulni rajta/rajtuk játszani

14.szeretnék elmenni a nagy együttesek koncertjeire

15.szeretnék pénzt, hogy vehessek magamnak ruhákat és normális összeállításokban menjek ki az utcára.

16.szeretnék normális családot, akik néha felhívnak, érdeklődnek felőnünk, normális összejöveteleket szerveznek, és meghívnak azokra(!) és hogy többet tudjak találkozni v beszélni a testvéreimmel, unokatestvéreimmel...nah szóval h ne mindig nekem kelljen utánuk futni és elkapni a pillanatot amikor épp ott vannak vhol ahova megyek

Ápr. 11.

Gondolom akkor ezt is olvassák. Nem baj az.Szánalom, de nem baj.

A lényeg, hogy ma életemben először voltam szavazni és hát azt hittem kicsit precízebb a dolog. Most már szidhatom magam, ha ők lesznek és rossz lesz, de a rossz elhárítását mindenképpen segítettem.És nagy szerencse, hogy olyan ember az életem, aki elvisz a világ végére, csak hogy szavazhassak, pedig drága a benzin. És nagyon örülök annak is, hogy benne leszek a tévébe és nem gondoltam volna, hogy ez pont ebben a szép 9 hónapban történik velem. Egyes rajongók szerint hívnak még szórólapfotózásra, stb., de ha nem az se baj. A bemutatópartnerem is olyan szép volt mint én és pont olyan fiatal.

Meg jó lenne, ha május elején is bennelennénk.Egyes rajongóim szerint biztosan megfeleltünk és mehetünk a következő fordulóba és aztán a játékba és nyerhetünk pénzt hűtőre, de én azért kételkedő vagyok. Majd jövőhéten kiderül. Mindenesetre akkor először vettünk a gyereknek ruhát ünneplés gyanánt. Azért jó, mert amióta láttuk, sokkal jobban bele tudjuk élni magunkat.Már szerencsére alig van valami hátra.Szörnyű, hogy az ember milyen jól fel tud készülni pár hónap alatt és aztán már csak a várakozás marad. Persze fizikailag még elég sokmindent kell intézni, meg épp a tanulmányaim közepén vagyok. De az is jó érzés, hogy mostmár ha bármi történne, nem vetélésről lenne szó, hanem lenne esélye, egyre több és ez nagyon fontos.Az is jó, hogy többet nem kell meginnom azt a cukros löttyöt és a vérvételig is még sok van, csak uh- lesz, de az meg élmény. Egyes rajongóim nem értik miért nem lehet azt kiváltani a múltkori 4d-vel, mondtam is neki, hogy neki nem kell jönnie erre és fizetni se kell, de azt mondta, úgyis el fog menni.Nem bírja ki.

Ápr. 21.

Hát nem leszünk benne sajna Májusban a tévében. Elég rossz napon hívtak vissza, úgyhogy borítékolni lehetett a vereséget, de azért sajnálom szegény, mert tudom, hogy ő nagyon akarta. Én csak annyira mint minden mást. De nem baj, mert egy családtagom megígérte, hogy vesz nekünk valamit, mondjuk egy hűtőt. Wow. A sötétkonyhába.Istenem ez annyira mélyen érint engem, letör, felháborít. Hogy lehet ilyet kitalálni? Máshol a wcben is van ablak. Legalább valami rés lehetne a külvilág felé. De az ember egy csomó időt eltölt ott és mindig égetheti a villanyt. A szagokról nem is beszélve. Áhh. Ezen kívül nagyon jó, az hogy külön. Annyira várom és most nagyon remélek, hogy nem kell sokat. Sokat úgy se tudnék, mert akkor elkezdenék berendezkedni itt. És szerintem jó az a kilátás, jobb mint az átintegetős, de amúgy dombra nézős másik oldal. És majd meg kell néznem, hogy milyen színű a lakás kívülről, mert múltkor elfelejtettem, aminek ő nagyon örül Mekkora összenézés lett volna. De engem tényleg érdekel, hogy zöld(azt szeretnék), vagy kék, vagy esetleg fehér:( Miért, ő meg parabolát akar a tetőre:D

 Máj.31

Több, mint egy hónap eltelt és még mindig nem sikerült Most, hogy látom az előző dátumot, ez elég rossz, pedig előtte pont arra gondoltam, hogy márcsak pár nap. De ezt biztosra nem tudhatom, mert mindig van valami. Pedig én csak egy helyet szeretnék, egy otthon-birodalmat és abban tervezgetni, mert most ez lenne a feladatom és az idő meg egyre fog.De mindenki el van foglalva magával és meg szenvedek az Olga-léttől.

Szóval így az első várat magára, a második  szinténTe jó ég, mostmár értem, mi bajom.De nézzük tovább, a 3.-on annyit segíthetek, hogy megveszem a jegyet és rákényszerítem-->ez így nemcsak anyagilag, de lelkileg is megterhelő, mivel tényleg harcolni kell, hogy....a 4. komoly összefüggésben van az elsővel, tehát megint várok. Az 5. jó, tanulhatok rá, amikor csak akarok, csak egy a baj: az egyetlen feladatom a vizsgákra tanulás, úgyhogy köszönöm szépen.A 6-ra az esély elszállt, ki is húzhatnám, de nem.A párhuzamosra jelentkeztem, szal folyamatban van, de azt, hogy mennyibe fog kerülni, így, támogatottan, h felvesznek-e és hogy képes leszek a csinálni-->ki tudja. A 8. egész egyszerűnek tűnik. Ezt fogom tenni, csakhát közbe vizsga, de ezt lehet a legjobban megvalósítani, még amellett is.A 9. elég idegesítő most, mert még picit ugrani se lehet, nemhogy tandem.A 10 nagyon jó, azt tényleg szném, mondtam is most, de ő változatlanul sz*rik az egészbe, csak kibúvókat keres, persze egyedül is el lehet menni.Csakhát ezt kifejezetten szereti, velem mégse jó.11.várás.12.nagyon jó, el lehet kezdeni ezt is pár nap múlva és erre engedélyt is kaptam, hogy összegyűjtsem az összes itt-ott elszórt darabjaimat13.aha, jó, köszi,14.úgyszintén nem aktuális, 15.mostanában nehezített, már szinte úgy öltözöm- mint egy stílus nélküli ember, a 16.-os megint fájdalmas téma, a napokban is csalódtam(bár elvileg a csalódás az valami amire nem számítunk én meg számíthatnék, csak mindig derűlátó vagyok(de tényleg!), csak épp mindig marad a sz*r.Hát ennyi. Ez most nem sogat segített, de azért oké.

Jún.9.

Rohadtul elég. Igazából nincs kedvem leírni, de mindenkinek totál igaza van és senki nem érti, hogy nekem mi a problémám. Én se értem, hogy hogy juthattam el idáig. Nem tudom, hogy a fizikai rosszullétek csak úgy vannak, vagy a lélekhez is van-e köze. Régen is ez volt, illetve kb. két évvel ezelőtt. Volt egy kicsi "megrázkódtatás", kicsi válság és közvetlenül utána mindig nagyon jó, aztán utána jönnek ezek a betegségek. Persze most egész más oka is lehet. A probléma sztem nagyjából ugyanaz, csak régen nem így szembesültem vele. Régen nem volt semmi dolgom. Most lenne, de mégsincs. Nekem nincs. Mások néha kiborulnak, hogy nekik mennyi, de nem tesznek azért, hogy kevesebb legyen.Úgy tűnik, hogy élvezik és valszin ez tényleg így van, mert ezt megoldani nagyon egyszerű lenne, ha tényleg probléma lenne számukra. De nem róluk akartam beszélni, csak magamról Az emberek valahogy hozzám állnak és azt, hogy hogyan, csak magamnak köszönhetem. Viszont változni akarok, mert változnom KELL, mert más élethelyzetbe kerültem. De változni rohadt nehéz az emberek mellett, akik megszoktak, úgy, ahogy. És az egésznek semmi köze a bulizásokhoz, meg egyéb destruktív életmódokhoz, mert érdekes mód, azt nagyon hamar megszokták, hogy az már nem én vagyok. Most gyakorlatilag nem vagyok semmi. Tudom, ez tök hülyén hangzik, de egy pszchológus biztos értené, mire gondolok. Az ember szerepekben létezik, mindig "valami". Én is egyik "valami"-ből, most egy másik "valami" kéne legyek, de a környezetem ezt nem engedi. Lehet mondani, hogy én nem, de ha felismertem, hogy ez van, akkor nyilván a szándék is megvan. Amúgy rájöttem, hogy azon nincs mit változtatni, hogy nekem egy csomó dolog mindegy. Egyszerűen csak sztem vannak dolgok, amik fontosak és vannak, amik nem annyira. Az, hogy almát vegyünk, vagy epret, egyszerű eldönteni, ha az egyiket éppen kívánjuk, vagy jobban, mint a másikat. Ha épp egyiket se akkor rohadt nehéz, mert nem tudunk valami alapján dönteni, így véletlenszerű lesz, de 1-2 nap alatt simán kedvünk lehet hozzá és megesszük és nincsen baj. Ha ebben az esetben azt mondom, mindegy, akkor TÉNYLEG mindegy. Ez is jó, az is jó. Nem fogok érveket és ellenérveket felállítani. Persze igyekszem megtanulni, hogy ha tényleg rohadtul leszrom a kérdést, akkor rávágom az egyiket és az emberek ettől krvára elégedettek lesznek. Persze ma már azt is tudom, milyen ha valakinek ennél egy fokkal fontosabb dolgok is mindegyek, pl. h a munkalap fekete legyen vagy hupilila és nekem kell eldöntenem. A felelősség az emberre hárul, h szrt vett,stb. Csak ha szar epret vett, nagy dolog, de ha a másik szerint hányadék a konyha és azt kell néznie éveken keresztül az egy fokkal nagyobb dolog, persze azt is túl lehet élni. Aztán vannak nagyobb dolgok, ami miatt eltörpülnek a közepesen nagy dolgok (pl. a munkalap). Pl. hogy krvára szeretnék már beköltözni, mert fészekrakási kényszer, ezért rohadtmind1, h az ajtó mattfehér vagy átlátszó, vagy rikító zöld, mint itt, mert nekem fontosabb dolgom lenne. Ha az unalom miatt építenék házat, hetekig választanám a téglát is, meg a küszöböt, meg h a háromféle peremből melyik legyen az ajtó valamelyik szélén, mert esztétikai szempontból kibszottul fontos, hogy ott legyen vmi perem.Tehát egyáltelán nem minden mindegy, csak van fontossági sorrend és én 20éve eszerint élek.És ott vannak a buddhisták-->a gondolkodásmódjuk nagyon hasonló az enyémhez. Hát ezt nem értik meg a nyugati bzeránsok. Vagy olvassuk el Tandori Horror c. versét. Ezek vagytok ti szivecskéim és tudom, nekem is ilyennek kell lennem, mert a mostani körülmények megkövetelik. De ahhoz nektek is teret kell engedni, csak az a baj, h ti annyira görcsösen el ...gat/gettek rémületetekben, hogy nem tudtok másnak teret engedni, mert abba ti halnátok bele. Szerencsére az, hogy gyerekem lesz, nagyszerű alkalom, hogy megmutassam, hogy én is tudok így csinálni és az anyai ösztön egyéb csúnya dolgokat is megenged. Már majdnem le is akartam írni ezeket a csúnya dolgokat. De tényleg, ez akkor örömmel tölt el ha elképzelem és annyira várom a pillanatot, hogy azt mondhassam "most azonnal menj el", "köszönöm, de nem érdekel a véleményed", stb. A felnőttéválás nem a kamaszkorban kezdődik, hanem itt, amikor ezeket mondhatod, addig gyerek vagy. Én is gyerek vagyok még és gyerekem lesz, mekkora vicc! De itt dől el, hogy az ember gyerek marad, vagy nem.

Futás, úszás, fallabda, callanetics, jóga, koronglövészet, gokart, esküvő.

I read back sept. 17. So many thing have changed since then. Now I know, we won't break up, not just because of our son. I just know. I don't need anybody else, I know how many "chances I lose" in this way, but I don't need them, even if life's long in this view. I don't understand people who always go and "live", but probably they just search. I know I'm very fortunate, but there are many other things around us, which are difficult. Everyone knows what I'm talking about. Sometimes I'm really jealous, cause I think it's easier for him. Probably it's true, but he's not to blame for this, it's just life, which is unfair. I'm afraid that I cannot reach my aims, but I know he will, because he found the good way, and everything is given. But not for me. If I was alone, I wouldn't care, but in this way, I must, because it's not just my life and I care about other people's opinion.

febr.2.Muszáj reagálnom a pontokre: 1-pipa,2-esen nagyon dolgozni kellene...csak mostanában félek, amit sürgősen le kéne győznöm,3-as teljesen egyszerű, voltunk is 2xazóta, egyelőre nincs rá sok pénzem,4-esen nagyon dolgozom:Dsütés nem megy:(,5-ösösn kellett volna dolgoznom ebben a félévben végig, de nem tettem:S,6-os vágyam megszűnt, a 7essel együtt.,8-as nehézkes ezen a gépen, időm lett volna rá, igaz az hbo-n sok filemt láttam az elmúlt fél évben,9-esre term. nem volt lehetőségem, de arrébb írtam másokat is, azokból sokat kipróbáltam.Nálunk van itt ingyenes pálya ahol voltam párszor, úszni is voltunk1x együtt,15: vettem egy párat de még mindig nem tökéletes a helyzet, 16:nem rossz, mióta Dominik van, de javulhatna még a helyzet. Én szeretek az ő családjához is menni még ha hülyének is néznek és nem tartanak anyának(azt hiszik anyósom neveli a gyereket)háhhNajó, vagy azt,h csak vegetálunk egész nap, pedig nem, tudatosan gondozom-nevelem...persze nem mindig tudom, pl. most is iszonyúan szédülök, de tényleg, azért ülök itt. Feküdni tudnék még, de az unalmas, kint kéne a konyhéban állnom am, de az nem megy.

szept. 24.

Érdekes ezeket a pontokat visszaolvasni és jó is, mert látja az ember, hogy ha lassan is, de halad előre. Mán van jogsim is, csak vezetni nem tudok, meg kocsim nincs, de ez részletkérdésViszont van egy szép lakás, amit kedvem szerint rendben tarthatok és mióta rájöttem, hogy ez egy soha véget nem érő dolog, kicsit alábbhagyott a lelkesedésem(mosogatni kéne, de...) Főzéssel mostanság nincsenek sikerélményeim, mert tesóim lefikázták az isteni sütőtök krémlevesemet, a párom evett ugyan belőle, de így is maradt és most már ki fogom dobni Anyám nagyon rendes, mert mindent szó nélkül megesz, a kritikus-tehetségét más területeken alkalmazza.A cukkini-lecsómon viszont mindenki fennakadt, barátnőim mondták, mikor meséltem neki, hogy N nem evett belőle, h hát azt ők se ennék meg. Pedig sztem a cukkini minden formában tök jó és könnyű meghámozni. Dehát istenem, nem muszáj egészséges kajákon élni Holnap tiramisút szeretnék végre csinálni, meg rántott gomba lesz asszem, de persze mostmár tudom, hogy meg kell kérdezni az uraságot, hogy ha azt készítenék, hajlandó lenne-e megenni.Najó, téma lezárva. 

Most inkább H.Rózsa miatt aggódom, mert hát büfészakra járok és félek, hogy nem fogom befejezni (mivel nem látom a biztos jövőt, munkalehetőséget, nem leszek hajlandó fizetni a képzésért azt akkor mehetek sarki k-nak) Ohh, ez annyira szomorú, de komolyan. Nálunk az emberek annyira szeretnek tanulni, kár lenne ezt megtagadni tőlük. Befejezem, mert megjött az úr.