Reggeli napfénytől pirosló égen

A szépségtől el-elámulok

De ha szemeim arcodra emelem

Az égben szépet látni nem tudok.

Titkok, talányok tárolója

Ki vagy te ebben a világban?

Színes szürkeség birtoklója

Végzetem vajon megtaláltam?

Selyemből, fényből, szellőből vagy

Csak a képzeletem épített

Érzések játszanak, elhal az agy

Gondolatok tépik lelkemet

A létedről, mert ha élsz

Nem nyugszom, míg rád nem találok

De ha nem vagy, úgy az egész

Világon, örökké egyedül járok.