Nem tépi szét, nem vet véget neki

A szép mosoly a tudatlannal elhiteti

Hogy az élet jó és minden rendben

Csak a lelket hagyja szenvedni itt benn.

Nem veszi el, és nem adja meg a halált,

Az ördög e kettő közt őrlődve talált.

Szeretném az olcsót, eldobnám a drágát,

Ha az élet véget érne, azért adnék hálát.

Amikor elérkezett...

 Amikor az ínycsiklandó, meleg étel láttán,melyet Eddig annyira imádtál, kedvencednek mondtál Már visszaútját látod, ezért nem érinti kezed, Akkor mondhatod, elérkezett. Amikor a ritmus és dallam, mely kápráztatott Most üres zaj, mi oly átkozott, ő is elhagyott A reggeli napsugár, eső után színes csík az égen Neked fénytelen, koromsötét karcolás már régen. Az első rügyes ág, az első kibújó virág Neked összeaszott romlást idéző világ A reményt adó, örömteli álmodozás Számodra csak be nem következett változás. A lázadás helyett egyszerűbb a bánat, Mely a végbe sodor, s te érzed a vágyat A határon túli, ismeretlen világhoz Mert itt már nincs rügy, mi boldogságot virágoz. Amikor ezt érzed, nyugodtan mondhatod, A múlt fáj, megszűnt a jelen és nem lesz már holnapod.