Az igéző tekintetű Johnny Depp és a féktelen fantáziájú Tim Burton negyedik közös filmjében egy újabb szeretni való különc teszi tiszteletét a mozivásznon: Willy Wonka szomorú, mint Ollókezű Edward, hibbant, mint Ed Wood és elszánt, mint Ichabod Crane Álmosvölgyben.

A mese valódi hőse azonban nem ő, hanem Charlie, egy kisfiú, akit Freddie Highmore alakít, akivel Depp az Én, Pán Péterben játszott emlékezetes kettős jeleneteket. Nos, Charlie olyan szegény családban él, hogy egyetlen derékszög sincs a házukban, négy nagyszülője pedig elfér egy franciaágyban. A cseréptető résein át viszont pompás kilátás nyílik a hatalmas Wonka csokigyárra, ahol a világ legfinomabb csokoládéit készítik. A gyárat, csakúgy, mint tulajdonosát, rejtélyek homálya lengi körül, ezért is számít világszenzációnak, amikor kihirdetik, hogy öt tábla csokiban aranybilétát rejtettek el, és a megtalálók Willy Wonka személyes vezetésével látogathatják meg a csokigyárat, sőt az arra legérdemesebb fődíjat is kap majd. Sok-sok balszerencsés fordulat után, amelyben meggyőződhetünk Charlie tiszta szívéről és áldozatkészségéről, a kisfiú végül a szerencsések között találja magát, és tágra nyitott szemmel ámulhat Wonka színpompás és mézédes világának csodáin.

A Charlie és a csokigyár cselekményét tekintve éppoly bizarr, mint képileg. Modern moralitásjáték, amelyben a különböző gyermeki bűnök képviselői, a torkos, a követelőző, a törtető és az okoskodó mind beleesnek saját hibáik csapdájába, és csúfondárosan kiesnek a játékból is meg a cselekményből is. A színész és rendező eddigi leggyermekbarátabb közös produkciója szemet, szívet rabul ejtő mesefilm, ami azonban éppoly kíméletlenül tanulságos, ahogy az alapjául szolgáló regény szerzőjétől, Roald Dahltól, akár Meghökkentő meséi alapján, várhatjuk.