Nos, a név eredetéért a bandát alapító Madden testvérek közül Joel vonható felelősségre. Az ő kedvenc gyerekkönyve volt a Good Charlotte, s mivel a többi négy tagnak nem volt kifogása a könyvcímből zenekarnévvé előlépő szópár ellen, így ez kerülhetett a banda koncertplakátjaira, majd később albumborítóira is. (Más kérdés, hogy napjainkban a zenekar kapcsán veszi meg egyre több rajongó Carol B. York kötetét a tengerentúlon.)

Apropó banda! A csapatot a Madden-ikrek, Joel és Benji alapították 1995 áprilisában (hozzájuk csatlakozott Paul Thomas basszusgitáros, Billy Martin gitáros és Aaron Escolopio dobos, akit valamivel később Chris Wilson váltott), ám az első öt év még útkereséssel, fellépésekkel telt. Az első lemezszerződés eredménye 2000-ben érett be, ekkor jelent meg ugyanis a zenekar első albuma, mely címként is a Good Charlotte feliratot viselte. A lemez kapcsán pedig hihetetlen mennyiségű fellépési lehetőség várt a fiúkra, akik Amerikán kívül Ausztráliában és Új-Zélandon is koncertezhettek, miközben a dalaikból készült klipek (Little Things, Motivation Proclamation, Festival Song) az MTV-n futottak. Sőt, a mozik is ráharaptak a bandára, a Már megint egy dilis amcsi filmben nem csak zenéltek, de szerepeltek is 2001-ben.

Két évvel a bemutatkozó albumuk után rukkoltak elő a The Young and The Hopeless című lemezükkel, mely rövid időn belül platinalemez lett az USA-ban, olyan kislemezsikereket hozva, mint a Lifestyles of

The Rich, a Girls and Boys, a címadó The Young and The Hopeless, a Hold On és a The Anthem (utóbbi még az Amerikai pite 3. filmzenelemezre is rákerült).

Hogy mit hozott a második nagylemez? Még több rajongót és még több koncertet. Így aztán nem meglepő, hogy a menetrendszerűen két évvel később, azaz idén ősszel elkészült harmadik album dalai jórészt a turnék során születtek, formálódtak. A The Chronicles of Life and Death, akárcsak az előző lemezek, 14 új felvételt tartalmaz, megfejelve egy ráadásszámmal. Pontosabban kettővel. Vagy hogy is van ez? Nos, a csavar abban rejlik, hogy a lemez kétféle, hasonló, de mégis eltérő borítóval jelent meg, melyeken az utolsó szám kivételével minden megegyezik. Az egyik változaton a Falling Away, a másik verzión pedig a Meet My Maker kapott helyet.

Azért a fiúk nem akartak nagyon kitolni a rajongókkal, úgy tűnik ugyanis, hogy mindkét lemezen szerepel minden dal, legalábbis az általunk hallott hordozón a Meet My Maker után felcsendül a Falling Away is, igaz, demováltozatban, így feltételezhető, hogy az ellentétes kiadáson a másik ráadás is megtalálható - hasonló módon.

Az új anyag, azon túl, hogy punk-rock bandáktól megszokott feszes tempójú „kaptafákkal” ellentétben a műfajon belül igazán változatos, és meglepően telitalálatos felvételeket tartalmaz, egy új vállalkozás beindítását is kilátásba helyezte a fiúk számára. A srácok ugyanis belekóstolva a kliprendezésbe, ráéreztek annak ízére, így a következő rövid zenés filmjüket is ők szeretnék dirigálni. A friss cucc első kislemezének a Predictable című szerzeményt választották, de hamarosan jön az új maxi is, mely valószínűleg az I Just Wanna Live című tételt tartalmazza majd.

A fiúk egyébként a lemezbiznisz mellett a DVD-piacra is betörtek, 2003-ban kiadott klipgyűjteményüket az idén egy koncertkiadvány, a Live At Brixton Academy követte.