Kóstolgassuk Johnny Deppet!

Generációjának egyik vezető színészeként, folyamatos átváltozásaival, a 42 éves Johnny Depp egyik ámulatból a másikba ejti a nézőközönséget.

Hollywood kaméleonjaként sikerül neki az, amely csak oly keveseknek adatik meg: szinte soha nem ismétli önmagát.

Gondoljunk csak legújabb filmjei közül az Én, Pán Péterben alakított sikeres, skót színpadi szerző, J.M. Barrie megformálására, vagy a megzakkant, kiábrándult író szerepére a Titkos ablak című thrillerben, netán arra, amikor korrupt CIA ügynökként tűnik fel a Volt egyszer egy Mexikó című filmben, egész egyszerűen lemosva kollégáit a vászonról.

A Mielőtt leszáll az éj című fesztiváldíjas alkotásban transzvesztitát, a Csokoládéban cigány vándorzenészt játszik, hogy csak néhány egészen eltérő alakítását idézzük fel.

Vannak persze kivételek, így Jack Sparrow kalózkapitányé, hiszen a folytatás(ok)ban újra a karibi vizekre száll.

Legújabb filmes élményét, a Charlie és a csokigyárat Tim Burton rendezővel élte át, akivel tizenöt év alatt a negyedik mozit forgatták le.

A Roald Dahl sikerkönyvéből készült varázslatos film története az excentrikus csokoládégyárosról, Willy Wonkáról szól és Picur Charlie-ról, egy szegény családból származó kisfiúról, aki a gyár árnyékában él. Wonka szerepét ki másra, mint Deppre bízta barátja, alkotótársa, Burton.

- Tim Burton szerint azok a „sötét filmek”, amelyeket együtt készítettek – Ollókezű Edward, Ed Wood, Az Álmosvölgy legendája -, egyfajta terápiaként szolgáltak. Egyetért ezzel?

- Felfoghatjuk bizonyos kezelésként, már amennyiben még meg is fizetik az embert, ha segget csinál magából. Biztosan volt oka annak, hogy ezt mondta. Én úgy gondolom, hogy egy színésznek minden szerepbe bele kell vinni amennyit csak bír a saját személyiségéből, aztán csinálhat magából hülyét.

- Bonyolult volt-e belehelyezkedni Willy Wonka karakterébe?

- Sokan és meglehetősen jól ismerjük az alapanyagot, Roald Dahl könyve hihetetlenül nagy segítséget nyújtott ahhoz, hogy felépítsem magamban a figurát, amit aztán még megfejelt az, hogy sokat beszélgettünk róla Timmel (Tim Burton, a rendező – a szerk.) Milyen élményeink maradtak meg gyermekkorunkból Willyről, miért szerettük, és miért rettegtünk tőle.
Próbáltunk aztán felidézni olyan gyerekműsor vezetők szereplését, akik valamiért nagyon szimpatikusak, vagy éppen ellenkezőleg, nagyon antipatikusak voltak számunkra.
Kiveséztük a maszkjukat, a megjelenésüket, beszédmodorukat, a vicceiket, az idétlenkedéseiket.

- Volt-e egy bizonyos figura, aki a szeme előtt lebegett, akihez a legjobban hasonlítaná Willy Wonkát?

- Több karakterből gyúrtam össze Willyt. De még ma is élénken él az emlékeimben bizonyos Captain Kangaroo (Kenguru kapitány), meg a haverjai,  Mr Green Jeans (Zöld Farmer úr) és Bunny Rabbit (Nyulam-bulam), akiken kölyökként nagyon jól mulattam.

- Mivel magyarázná a hasonlóságot Willy Wonka és Michael Jackson között?

- Őszintén, a film forgatása közben meg sem fordult a fejemben, hogy bármi fajta hasonlóság lehet Jacko és a szerep között. Ehhez nem tudok semmit hozzáfűzni. Tim Burton azt mondja persze, hogy van benne egy kis LaToya-s vonás.

- Mi segítette még abban, hogy belehelyezkedjen az aktuális szerepbe?

- Amikor olvasok egy forgatókönyvet, képek jelennek meg előttem, ötletek, amelyeket azonnal papírra vetek. Itt van például a hajviselet, amit már jóval Wonka arca, vagy hangja előtt magam elé tudtam képzelni. Tíz napnak kellett eltelnie ahhoz, hogy eggyé váljak a fiúval, de aztán nagyon jól összepasszoltunk. Ha hiszi, ha nem, a műfogak rengeteg segítséget nyújtottak az azonosulásban.
Hála az égnek, a környezet is teljesen élethűre sikeredett, nem kellett kék szobában forgatnunk hat hónapot. A stábból sok gyerek még életében nem filmezett, gondolom, hogy ez nekik is komoly segítséget nyújtott.

- A gyerekei minden filmjét látták?

- Néhányat igen, abban nem vagyok biztos, hogy mindegyikre érettek lennének. A Charlie és a csokigyárat nagyon szerették volna megnézni, ideges is voltam, mit szólnak majd hozzá, azt hittem, leszólják, hogy nem fog tetszeni nekik. Aztán amikor hazajöttek ki sem fogytak a dicséretből. Ez megnyugtatott és bevallom, jól esett.

- Tudna boldogan élni, ha olyan szegény lenne, mint a filmbeli Charlie Bucket?

- Az én családomat sem dobta fel a pénz, amikor gyerek voltam, nem hittem volna, hogy valaha olyan jól megy majd a sorom, mint most. Pár évvel ezelőtt is úgy gondoltam, hogy ha nem gurul a szekér, bármikor visszamehetek gitározni, vagy benzinkutasnak. A gyermekeim és a szerelmem igazi boldogságot jelentenek nekem, amíg csak bírom, „pedálozom tovább”, teszem a dolgom, ahogy én a legjobbnak látom.

- Miben láthatjuk a Charlie és a csokigyár után?

- Hát mostanában nem nagyon vállaltam be semmit A Karib-tenger kalózai második és harmadik részének forgatása miatt. És még nem rúgtak ki a projectből, ami szívderítő. Tavaly forgattam le a Libertine című mozit, ami már szerepelt a Torontói Filmfesztivál programjában és tudomásom szerint majd 2006-ban kerül a mozikba. Addig mindenki kedvére kóstolgathat a csokigyárban!

(forrás: BBC Online, ford. és szerk: Molnár Éva)